HTML

Thomasso szemmel



Gondolataim:
"Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!", valamint "Sok pici változás mihez tart vajon?" - jegyében.

"Ha vérzek: sírok, ha érzek: írok!" - Eszpi Pádle!

NAGYON ÚJ! Különös történetek valakiről, aki ma is világunkat járja, de sajnos kevesen ismerik (elvileg csak fikció): Az 'Elöljáró' Olvass bele te is! :)

Fotó-blogom:

Kitekintő

:: Ezen átjáró lehetőséget ad arra, hogy bekukkants barátaim blogjára, vagy éppen weblapjára ::

¤ Atka CamBlog
¤ Ruca Írás
¤ Ruca Hollandiában
¤ Hajnalcsillag
¤ Vidámszív

Nonprofit átjáró

:: Önzetlenül segíteni, még ha csak picit is, olyan tett, mely soha ki nem törölhető nyomot hagy az univerzumban! ::

Szemem Fénye Alapítvány

Egyéb oldalaim

Apró esszék, irományok

:: Az itt felsorolt bejegyzések nem jelennek meg 'posztként' a blogon. "Nem besorol- ható" kategóriájuk miatt külön oldalt kaptak! ::

Kellemes olvasgatást hozzájuk!

Toma Koma (Jellemanalízis)

Gondolataim az "Igazán Szöszikről"

Relatív valószínűség :)

Buxa Hungarica (siránkozási minta)

Friss topikok

Utolsó kommentek

Linkblog

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

2013.11.15. 21:10 Thomasso :)

Adj kapaszkodót!

Szereteted minden izma keményen megfeszül, mert rám gondolsz minduntalan, akit legféltettebb kincseddé tettél különös önszántadból, s ölelni vágysz áldásod szent karjaival, pedig képzeletem bizonyára valahol másutt jár, s oly kevés az alkalom, mikor eszembe jutsz, …még ha percenként egyszer Rád gondolnék is, micsoda keserves kín lehet azt kivárni Neked, ki a világ minden rezzenését külön szemlélheted, s átéled magad is e csepegő végtelent!

Kegyelmed mély sóhaja betölti az űrt, mit bűneim ástak kettőnk szívébe, s újra megérintesz általa, hogy vágyódhassam segítséged vállainak trónjára ülni ismét, és a magasból fedezni fel a világot, ahonnan szemlélve a problémák fellegei már alant fénylenek, s ékesítik a tájat, amerre csak hordozol.

Mégis, olykor vágyódom… de hogy mire? Hisz Te vagy mindenem! Tőled kaptam szent életem, napjaim és éjjeleim előtted vannak szüntelen, s talán vágyaim által vonzol afelé, amit ajándékozni szánsz… úgy hiszem.

De ez a vonzalom szívemet veszi célba, s nem kíméli, húzza, vonszolja, hogy mozduljak én is amarra, de lábam lomha, futásom lelassul szürke vánszorgásba, kezeim a levegőt markolják kétségbeesetten. Adj kapaszkodót, ha kérhetem!

…Hagyd abba! Kérlek, a kezed is elég lesz!!! Miért a szívedet nyújtod?! …Könnyeim záporától elhomályosodik minden körülöttem… Kiragadtál kétségeim közül, s úgy válaszoltál kérésemre, ahogy nem is reméltem! Hogy lehetek ennyire fontos neked?! Mi késztet arra, hogy nekem add mindened?! – arcom görcsbe rándul, orrom megtelik, és egész testem megfeszül, ahogy térdre hullok előtted! …Majd ahogy kuporgok, enyhül a könnyözön, összegyűjtöd cseppjeit, s hagyod, hogy felpillantva lássam szívedet, s tudjam, hová markoljon kezem!

…És akkor megértem: Azért adod szívedet kapaszkodóul, mert összetartozunk: apró darabja vagyok én is, melyet kiszakított a Gonosz, de most megkapaszkodva újra helyemre kerülök, és csak csüngök rajtad, mígnem teljesen visszaolvadok oda, ahova tartozom. …S hogy miért nem kezedet nyújtottad, immár egészen értem: így mindkét karod szabaddá teheted, hogy cselekedjen értem!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://thomassoview.blog.hu/api/trackback/id/tr385636147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása