(Fikció, ámbár egy a mienkre merőleges dimenzióban bizonyára megtörtént eset)
Képzeljük el nagyra becsült Einstein bácsikánkat, amint egy napsütéses vidám reggelen lecammog a hálószobából a konyhába, kezében egy pár zoknival, tudva levő, hogy a metlaki hideg köve az ő korában már nem szokott kellemes élményeket okozni. Ásítva, szemeit dörgölve veszi tudomásul, hogy a tegnap esti kártyaparti kissé elhúzódhatott, ámbár az is igaz, hogy jó móka volt a relativitást becsempészni az ászok közé. "No, nem csaltunk, nem csaltunk!"
Miután felhúzta a zoknit, készít egy adag jó erős kávét, és lecsüccsen a kanapéra elmélkedni. Maga elé bámulva kisvártatva rádöbben, hogy valami nem stimmel. Bajuszkáját vakargatva így morfondírozik magában: "Ejnye-ejnye... Nincs ez így rendjén. De vajon mi is a probléma valójában? Ahogy a dolgok tűnnek, kétszer kettő, azaz négy eset lehetséges, két független valószínűségi változó (zokni kontra láb) két-két felvehető értékéből adódóan (feltéve, hogy egy és csakis egy változásnak lettünk tanúi)" kortyol egy nagyot a kávéból, majd szigorú tekintettel folytatja előbbi gondolatmenetét: "Nos, tehát.. Vagy a bal lábam nagyobbodott meg (ez esetben feltehetően a nappali fránya küszöbje vonható felelősségre), avagy a jobb lábam zsugorodott össze valamelyest (az okokat később tárgyalom, amennyiben szükségét érzem), netalán a bal lábamra húzott zokni összement a mosástól, aztán persze az sem kizárandó, hogy a másikat csócsálta meg az az ebugatta indeterminisztikus kutyaféle."
Pillanatnyi fejtörés után megjelenik Albert bácsi briliáns elméjében Edison kolléga körte formájú világító csodája, majd eképpen folytatja: "Megvan! Tegyünk egy aprócska, ámbár minden bizonnyal jelentős eredményekhez vezető kísérletet!" azzal kisebb nyögdécselés közepette leráncigálja a két zoknit lábairól, majd megcserélve őket újabb grimaszok mellett lábaira parancsolja a szürkés színű holmikat. Felhörpinti az immáron kihűlt kávét, és újra maga elé mered. "A változás egyértelmű. Delta 'l' a negatív-szorosára váltott. ...De vajon invariáns-e ez a rendszer a térbeli koordinátákra? ...Nagy kérdés, nagy kérdés." kattognak rendületlenül a képzeletbeli fogaskerekek "Korán van még az értelmetlen agyaláshoz!" állítja meg a processzust az idős professzor, miközben álmos szemeiben játékos lángocska lobban "Végezzünk még egy kísérletet! ...Elvégre minimális időveszteség mellett könnyedén meggyőződhetünk efelől is." ismét leveti a zoknikat. Megcseréli, majd gondosan a földre helyezi őket. Sóhajt egyet, majd X-be rakja lábait és felhúzza rájuk a két ruhadarabot. "Kiváló-kiváló! A bázis-transzformáció után a korábban tapasztalt eredmények láthatók. A rendszer tehát invariáns a koordinátákra. Mindazonáltal a két kísérlet konzisztens eredményt mutat: egyértelműen kizárhatjuk a két esetet, melyben valamelyik lábam szenvedett maradandó alakváltozást!"
"...Nagyszerű!" bajusza elégedett mosolyra húzódik, majd ő maga hátradőlve a párnázott kanapén, gondolatban folytatja az eset felderítését: "Már csak két eshetőség maradt: Vagy az egyik zokni nyúlt meg, vagy a másik ment össze. ...Ámbár nem definiálható, hogy melyikük melyik. Az éppen fennállóval ellenkező esetben a 'másik' volna az 'egyik' és az 'egyik' lenne a 'másik'. ...Persze-persze ez relatív, efelől semmi kétség! Mégis egy pillanat erejéig tegyük fel, hogy az egyszerűség kedvéért rögzítjük, hogy melyik az 'egyik' és melyik a 'másik'! Hm. ...Referencia hiányában azonban így sem jutunk kielégítő megoldáshoz!" a kávéscsésze után nyúl, aztán bólintva konstatálja, hogy amaz kiürült, ámde nem csak hogy folyadék tekintetében üres, hanem már be is száradhatott egy ideje. "Hohó! A következőt fogom tenni: használom egy másik pár zoknimat referenciaként!" azzal odabattyog a szekrényhez, és találomra kivesz egy pár zoknit. Döbbenten tapasztalja, hogy ez a rendszer is hasonló paraméterekkel bír. "Ennek aztán igen kicsinyke a valószínűsége! ...No persze nem is kizárható. Elvégre megtörtént. Ki tudja, talán ugyanazon külső tényező a kiváltója mindkét előfordulási rendszernek! No de ez hogyan segít rajtunk?"
A következő pillanatban belép a szobába Albert bácsi kedves felesége és harsány kacagás után így szól: "Hogy a csudába? ...Már megint rosszul pároztam össze a zoknikat?"
Utolsó kommentek