Minő parányi is az ember, mikor e lángoló hőség kénye-kedvére aszalhatja, piríthatja mindazt ki alant szitkozódik, restkedik, vagy rohan. Elillan a nedv szalmálló füvekből, megszőkülnek dombok, s völgyek amerre a szem ellát. Talajvizek áldó népe alászáll a komor mélybe, szántások, veteményesek mind…
Utolsó kommentek