Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

"Született: itt, és ekkor." - szokták mondani/írni. ...No, de várjunk csak! Valóban ennyi lenne? Így kezdődött minden?

Hát nem ám! Kezdjük inkább a valódi elejéről életem pillanatképeit! Mondjuk onnan, hogy mesélek a környezetről, a családról, ahova Isten illesztett ebben a csodaszép világban.

Volt egy fiatal házaspár. Nagyon szerették egymást, és máig is így tesznek. Istenünk örömét lelte abban, hogy együtt lássa őket tiszta, meghitt és őszinte boldogságban. Mindent megadott nekik, csak hogy így szemlélhesse gyermekeit. No, és itt jövök én a képbe. A következő ajándék Én lettem. Szóval egy áldásként küldtek, áldásnak jöttem erre a világra! És bizony megbecsült ajándék lettem, hiszen már születésem előtt szeretetben fejlődhettem.

Mennyivel szebb így egy élettörténet kezdete, ugye?

-

Nem hallom! ...Ugye?

..Jah, persze-persze, bocsi! :)

-

Ráadásul nem csak szép, de igaz is!

Lássuk, mi is történt azután!

Egy-két éves koromig nem emlékszem semmire, és bár szüleim sokmindent meséltek, ezekre egyelőre nem térnék ki. ...De vajon miért nem emlékszem? Legyen most ez a téma!

Elmélázom rajta. Ebben az ici-pici korban az ember nem ismeri a testét. Mert hát honnan is ismerhetné?!

- ĺgyhát jókora feladat előtt állhattunk mindnyájan.

Lehet, hogy nem így volt, de tegyük fel, hogy a gyors tanuláshoz, beilleszkedéshez túl "kevesek" vagyunk egyedül, így aztán Isten hatalmas gondoskodó szeretetével segít, tanít minket, és vigasztal minduntalan. Megmutatja, hogyan használjuk ezt a földi testet.

Aztán, hogy tiszta lappal indulhassunk és teljesen önálló döntéseket hozhassunk, egy éves korra lassan az egészet elfeledteti velünk, mialatt mi boldogan tapasztaljuk, hogy ha rikácsolunk egy kicsit, hirtelen ott terem két különös alak, akik izegnek-mozognak, és nagyon viccesen viselkednek időnként. De meg kell hagyni, kellemes érzés a tiszta pelus, és a teli pocak is.

Talán mindez pont így volt. Vagy talán még ennél is különösebb, kreatívabb terv szerint! ...Mindenesetre én ilyennek képzeltem per-pillanat. (Aztán majd odafönt el ne felejtsem megkérdezni Mennyei Apukámat!)

...És még nem is mondtam, mikor, vagy hol születtem!

Nem baj, nem is fogom! :)

"Há mos' szójj hozzá!"