Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

Csodálatos nap volt. Egy mestermű, melyet maga az Isten komponált az én kedvemért. Nekem.

Egy jó barátommal bejártuk Budapest két múzeumát, sokat beszélgettünk, és mindenütt én voltam a vendég, mindenhol ő hívott meg. Örökké hálás akarok lenni érte neki, és Istennek. Ha azt mondanám, szuperül éreztem magam, az korántsem fedné az igazságot, mert az érdekes, izgalmas programon kívül ott volt ez a szabadság, öröm, békesség, nyugalom, melyet nem lehet szavakba ölteni, nem fér bele egy mondatba.

Most a vonaton ülök és száguldok hazafelé. A gyomrom nyugodt, a fejem és végtagjaim jólesően fáradtak, a szívem könnyű, szabad és telve van hálával. Ennél jobb érzést nem tudok kívánni senkinek. Zenét hallgatok, és érzem Alkotóm szent jelenlétét, a biztonságot, nyugalmat, a szeretetet, azt, hogy nem vagyok egyedül, egyszerűen érzem a „teljes öröm van tenálad”-ot. Mintha könnyű szívvel szállnék a Menny felé, de ez nem álomszerű… ez a valóság, miközben írom e sorokat, nem huppanok le, nem veszik el az élmény, mert nem testileg élem át. Szellemben járok.
Leírom, milyen érzés:
Mintha egy lágy fuvallat felkapna, forgószélszerűen körülvenne, és sodorna. Hogy hová? Tökmindegy! Nincs tét, nincs stressz. Látom a tájat, és szép. Látom az embereket, szépek. Látom magamat. Te Jó Isten, még én is szép vagyok!!
Ezek szerint így lát bennünket Isten…
Nézelődöm…
Jéé, mikor szellemben járok, nincs árnyékom. De jó…
Repülnék…
A szél részévé válok, és dinamikánk összeforr, ha megcsodálnék valamit, Ő oda sodor, ha csak úgy szállnék, Ő táncra perdül körülöttem, ha lepihennék, Ő elringat.
Álmosodom. És jó ez így.
Most befejezem.
Köszönöm!