Kategória: "Látva valami nagyobbat"

- Mivel szolgálhatlak? - kérdezte a fényes harci öltözetben álló alak. Tekintete nemes, mégis tisztelettudó volt, sima arcvonásai rezzenéstelenek, miközben jobb térdén és bal talpán támaszkodva várta, hogy következő szolgálatához megkapja az utasításokat a "minden név fölött valótól".

- Ez egy sorskönyv. Azt akarom, hogy vedd át!

- Nem vagyok rá méltó, még soha nem kaptam ilyen küldetést! - válaszolt még mindig leborulva a csillogó mellvértes. - De ha parancsolod, megteszem!

- Parancsolom! Tedd meg! ...A méltóság pedig az enyém, annak adom, akinek akarom. Most éppen neked! - e szavak, mint erős harangzúgás, hatalommal zengték be az egész Mennyet. 

A harcos felegyenesedett, és közben tekintete lassan urának lábáról fényes fehér öltözetére kúszott, de nem ment följebb a ruha nyakánál. Kinyújtotta kezét, és átvette a tükörfényes könyvet, mely majdnem akkora volt mint ő maga az előző térdelő helyzetben.

- Nyissam ki? - kérdezte bizonytalanul.

- Kinyithatod, de még üres! - válaszolt szelíden az úrfi.

- Hogy értsem ezt, Királyom? Mikor kapom meg benne a parancsokat? ...És miért tisztelsz meg azzal, hogy személyesen adod át, Fenséges Uram?

- Mert akiknek a sorsa íródik benne, hozzám tartoznak! Gyermekeim, és Királyi Testvéreim ők! - felelt a Magasságos, miközben apró gyémántfényű könny gyülekezett szemei sarkában. Nem törölte le őket, hanem így folytatta: - Egyetlen ember sorsa sem íródik önkényesen, hanem csapatmunka az! Ebbe hárman fognak írni. Egyrészt Atyám, kinek szavai kiemelt betűkkel látszanak majd és parancs érvényűek, másrészt pedig ők, akik megélik mindezt! Az övék előbb csak jelzés értékű a számodra, de ne aggódj, a kellő pillanatban mindig megkapod Atyámtól a tényleges utasításokat!

- Köszönöm, Uram! - hajolt meg ismét a harcos. - ...Egyszer hallottam róla, hogy léteznek ilyen könyvek, melyekbe dupla élet íródik. Megtiszteltetés, hogy magam is efféle Őrzőül választattam! De nem két szolgád végzi az ilyen feladatokat?

- Nem! - válaszolt szelíden a nemes férfiú. Az ilyen feladatokat hárman végzik. Ebben az esetben te leszel a parancsnok, és magad választhatod ki két társadat gyermekeim mellé. Valamint ha nagyobb ütközetekre, csatákra kerül sor, Atyám seregei állnak majd mögötted, hogy védelmüket biztosíthasd!

- Köszönöm Felség, e nemes feladatot! Végzem majd erőd és hatalmad szerint!

- Elmenvén adj nevet két várakozó társadnak, így választva ki őket magad mellé! E könyv, melyet átadtam, a kellő időben három példányban is rendelkezésetekre áll! A két életút elöl és hátul kezdődik majd benne, s minden lapnak csak egyik oldalára íródik, aztán ha középen összefonódik sorsuk, úgy sorra kitölti majd az elhagyott üres oldalakat is. Két társad feladata, hogy a könyv védencükre vonatkozó részét mindig egészében olvasva cselekedjen, a tiéd pedig, hogy az egész meglévő tartalmat szem előtt tartva sorról sorra végy mindent Atyám szent tervei szerint! ...Mikor majd lelkemet adom gyermekeimbe, attól kezdve Atyám szavaihoz hasonlóan minden kiemeltté válik, bármit kérnek majd Tőlünk a nevemben az dupla, vagy az összefonódás után többnyire hármas betűkkel íródik bele e könyvbe! ...Most pedig menj, felruházlak erővel és hatalommal!

A szolga felegyenesedett. Termete eközben háromszorosára nőtt, páncélzata kitágult, megújult és fényesebb lett, mint valaha. A sorskönyv így éppen kezelhető méretűnek hatott, ahogy izmos ujjai átfogták ezüstbársonyos borítóját. Még egyszer meghajolt, majd hatalmas fényszerű szárnyait kiterjesztve egy pillanat alatt elröppent.

...Tudom, hogy egyik választott társa most is velem van, és ő maga is folyton őrködik felettem, felettünk. De vajon kit védelmez a másik? És mikor érünk már a könyv közepére? - ...Ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatnak mostanában. ...Olykor úgy érzem, magam is látok egy-két már meglévő oldalt a könyv rám vonatkozó részéből, halványan talán még a másik feléből is sejtek valamit, de vajon mik kerülnek majd az üres oldalakra?