HTML

Thomasso szemmel



Gondolataim:
"Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!", valamint "Sok pici változás mihez tart vajon?" - jegyében.

"Ha vérzek: sírok, ha érzek: írok!" - Eszpi Pádle!

NAGYON ÚJ! Különös történetek valakiről, aki ma is világunkat járja, de sajnos kevesen ismerik (elvileg csak fikció): Az 'Elöljáró' Olvass bele te is! :)

Fotó-blogom:

Kitekintő

:: Ezen átjáró lehetőséget ad arra, hogy bekukkants barátaim blogjára, vagy éppen weblapjára ::

¤ Atka CamBlog
¤ Ruca Írás
¤ Ruca Hollandiában
¤ Hajnalcsillag
¤ Vidámszív

Nonprofit átjáró

:: Önzetlenül segíteni, még ha csak picit is, olyan tett, mely soha ki nem törölhető nyomot hagy az univerzumban! ::

Szemem Fénye Alapítvány

Egyéb oldalaim

Apró esszék, irományok

:: Az itt felsorolt bejegyzések nem jelennek meg 'posztként' a blogon. "Nem besorol- ható" kategóriájuk miatt külön oldalt kaptak! ::

Kellemes olvasgatást hozzájuk!

Toma Koma (Jellemanalízis)

Gondolataim az "Igazán Szöszikről"

Relatív valószínűség :)

Buxa Hungarica (siránkozási minta)

Friss topikok

Utolsó kommentek

Linkblog

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2010.12.19. 22:36 Thomasso :)

A Szépség felülről fakad!

Kategória: "Az élet szép, hiszen olyannak lett tervezve"

 

Mulatságos szombati nap volt. Részben kimerítően kalandos, máskor veszélyesen kies, ám a maga módján frissítően hatott rám ez a változatos forgatag.

Motoszkálás zajára ébredtem. Az ablakomban évekig csak ácsorgó madáretető most élettől pezsdült vidám étteremmé alakult, mely körül reggelijüket fogyasztó cinkék ugrándoztak, csipegettek - olykor napraforgó magot, máskor pedig egymást. Óriási havat hozott az éjszakai szél, és jócskán átszínezte vele a tájat. Megmagyarázhatatlan öröm fogott el, noha tudtam, ma még lesz dolgom távolsági és helyi tömegközlekedéssel, hidegben baktatással. No, de ennyire ne siessünk előre!

Felpattanatam az ágyból – ilyen eset rám nem minden évben jellemző –, letelepedtem az ablakom mellett, és fotózni kezdtem a tőlem egy méterre ugrándozó cinkéket.

Így, hogy a kávémat már csak megszokásból, de éberen ittam meg, egész tartalmasnak, vidámnak hatott a reggel.

 

Délután húgom zenekarának karácsonyi koncertjét hallgattam meg a Székesegyházban. Gyönyörű volt, és a fenséges muzsikát hol tompán, hol csilingelően ható dinamikával ajándékozta meg a terem kiváló akusztikája.

 

Ezután az egyetem felé vettem utamat, és igyekeztem a (még Skóciában vásárolt) sálamon keresztül venni a levegőt. A hófehér utakon még a szokásosnál is gyérebb volt a szombati forgalom, de a járdák népe most vidám, pufók kicsik és mosolygó, kevésbé pufók nagyok alkotta szánkóráncigáló családokká változott.

Az egyetem épületének néma kőfalaihoz érve lépteim szaporább ritmust vettek fel, majd csakhamar benyitottam a gyanúsan üres „B” szárnyba. A jelzőfények adta félhomályban odaköszöntem a porta felé, de nem vártam választ, siettem tovább, mert nem akartam sok időt itt tölteni. Elvégre szombat van!

Már kezdtem aggódni, hogy talán nincs is nyitva minden ajtó és átjáró az „A” és „B” szárnyak közt, mikor felfigyeltem arra, hogy az iménti köszönésemre nem érkezett reakció, de a portás bácsi megnyugtató krákogása véget vetett félelmeimnek. Az ajtók hívogatóan nyitva voltak, de a folyosók üresen tátongottak, és sötétségük, félhomályuk minden porcikája elutasítóan bámult vissza rám. Többször álmodtam már hasonló bolyongás félét, azzal a különbséggel, hogy most sem a leghírhedtebb tanáraim, sem csinos félmeztelen lányok nem jöttek velem szembe a lépcsőfordulónál. A lift néha megindult, de mintha sehol senki nem szállt volna ki belőle. - Bizarr. …No, mindegy, felmentem az irodába, lepakoltam a cuccaimat, átmentem valamiért a témavezető tanárom – fél emelettel, egy folyosóval arrébbi – irodájába (jól jön, ha az embernek oda is van kulcsa), és felmentem a laborba, hogy elvégezzem a mérést, ami még vissza volt a héten. Útközben egy zizegő bogárral sem találkoztam. Szürke, álomszerű volt az egész, de túl voltam rajta, és egy röpke monitorbámulás (e-mail, facebook, menetrend) után mind jobban szabadulni vágyó lelkem indíttatásából elhagytam az egyetem épületét. Mire persze nyitott ajtót találtam a sötétben, megint a felébredni akarás gondolata környékezett, de sebaj, elmúlt, már kint voltam az utca megnyugtatóan fagyos légkörében.

 

Egy kis vásárlásra adtam a fejem, és lépteim zajából következtethetően testem engedett a csábításnak. Egy laza Árkádolás után beültem a kedvenc kávézómba (ha érdekel, kérdezd, hogy melyik az!) és vártam, hogy gyülekezzen a nép az esti „Karácsonyi Bulira”. Lassan össze is verődött a kis baráti társaság, és egész jó beszélgetős, házi süti evős, zenehallgatós parti kerekedett, a háttérben néhány salsát táncikoló párral, mikor a kritikus tömeg befutása után kikerült az ajtóra a „Zártkörű rendezvény” felirat.

 

A hazaút gondolataimba mélyedve lerövidült, hálaadó imáim színessé tették kedvemet, a busz ablakára fagyott jégvirágok pedig tündöklő mintával borították a sötéten suhanó tájat.

Bebújva az ágyikómba összességében egy őszinte és átfogó hálát éreztem ezért a napért, és minden fényes, avagy éppen sötét pillanatáért.

Minden értelmet felülhaladó módon szépséget éreztem mindenben, megmagyarázhatatlan örömöt a szívemben. Köszönöm Neki, és kívánom neked, hogy ehhez hasonló megelégedéssel zárhasd minél több tartalmas napodat te is!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://thomassoview.blog.hu/api/trackback/id/tr692526907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása