...Néha feleszmélek! ...Mint ahogy most is. - A világ sok érdekes, csillogó szemetében való gyönyörködés, azok másolása időrabló teher, de mikor csokiöntettel vagy tejszínhabbal együtt nyomják a fejünkre, nem olyan könnyű belátni, hogy nincs rá igazán szűkség. Ezért mehet el életünk igen nagy hányada olyannal, amire nem emlékszünk majd vagy értéktelennek tartjuk.
Életünk során csak állunk a a múlt peremén egyensúlyozva, hogy a jelen el ne röppenjen alólunk, kihasználjuk minden pillanatát.
De talán időnként rádöbbenünk, hogy a jelen mindig egy lépéssel előttünk jár, s csak akkor állhatunk rá, ha a jövőbe kapaszkodunk.
És akkor születnek az emlékek, ...mindig a jövőben!
Ne élj a mának! Hagyd, hogy Az éljen érted! Hagyj magad mögött minden olyat, amire nincs szűkséged, és akkor könnyű szívvel szökkenhetsz tovább arra, ahol éppen a Teremtő megnyit egy ajtót. Hiszen átutazók vagyunk ezen a Földön... És ha közben utadba kerül még néhány érdekes szemét, fel fogod ismerni, felveszed majd, megcsodálod, és eltűnődsz rendeltetésén, ...de csak amíg oda nem teszed, ahová való: a kukába...!
http://biblia.biblia.hu/read.php?t=1&b=21&c=2&v=12#v10 - már kezdem érteni.
Utolsó kommentek