kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"
De szeretnék egyszerű ember lenni!
Este lefeküdni, és reggel kelni!
Madárcsicsergéssel együtt énekelni!
Örömmel a szívemben az utcán táncra kelni!
Időnként úgy érzem túl komplikált vagyok... Keresem a dolgok értelmét, a jóllétet, a boldogulást, de elsiklok olyan dolgok felett, melyek másoknak kisebb-nagyobb örömöt jelentenek. Nem (vagy csak ritkán) tudok gátlástalanul sírva fakadni, jóízűen nevetni, vagy éppen csak mondani valami lényegtelent.
És ez zavar! ...Az egyszerű emberek boldognak látszanak! "Lehet, hogy nem azok, de legalább annak látszanak" - gondolom néha, ami ugye megint nem egy jó irányelv, de van hogy úgy kitör belőlem.
Olykor szörnyülködöm azon, hogy "hogyan tud valaki egy ilyen vacak viccen nevetni?", máskor csak azt látom, hogy legalább nevet! jól érzi magát!
Van, hogy nem értem "mit lehet az időjárásról ennyit fecsegni?", aztán azon kapom magam, hogy valójában erre vágyom: bár én is ilyen szószátyár lennék, hiszen akkor nem esne nehezemre leállni beszélgetni az idegennel.
Mindent elmondanék, ami érdekel, amit fontosnak tarok, de kevesen értékelik ugyanazt, amit én, így aztán egyedül érzem magam! Amikor meg lehetőségem lenne 'csak úgy beszélgetni', akkor nincs semmi mondanivalóm.
"Miért van ez így?" - kérdezem magamtól, aztán rájövök, hogy megint az értelmét keresem valaminek...
- Talán nem kéne feszegetnem ezt a témát. Olyan vagyok, amilyennek Isten látni szeret engem. Ez megnyugtat. És eszembe jut, hogy van családom, vannak barátaim, akik mind olyannak szeretnek, amilyen vagyok. ...Jó, hogy nem megfelelésből áll az élet!
Van, hogy büszkeséget érzek (persze méltatlanul, hiszen minden tehetségemet Istentől kaptam, nem én erőlködtem ki), és ilyenkor örülök neki, hogy mi mindenre vagyok képes, mennyi lehetőség hever a lábam előtt és milyen jó, hogy pontosan látom a dolgokat, tudok logikusan gondolkodni, megérteni bonyolult dolgokat és sok oldalas elemzést írni egy aprócska és jelentéktelen témáról...
De mit ér a tudás öröm nélkül?! - Tudom, hogy a csillagok hol és hogyan helyezkednek el, merre mennek, mitől világítanak, milyen fizikai folyamatok zajlanak le bennük, és hogyan keringenek körülöttük bolygók, de midez mit érne, ha nem csodálattal és örömmel néznék fel az égre éjszakánként?! - Ezt az örömet viszont az is átélheti, aki úgy képzeli magában, hogy az ég egy hatalmas selyemlepedő, melynek apró lyukacskáin át beszűrődik a Menyország csodás fénye.
...És bizony, én, a "felvilágosult ember", hiába rendelkezem ezzel a sok "tudással", mégis el tudom képzelni, hogy az imént leírt gondolatmenet éppúgy igaz lehet, mint az, amit tanultam.
Az érzések világában élünk. A tudás nem abszolut, és főleg nem kizárólagos előny! ...Ami igazán fontos, az mindig a szívben zajlik, sohasem az agyban!
- Így hát:
Érezni akarok, nem pedig tudni!
Álmodni, és nem csak aludni!
Hozzám igyekvőhöz kitárt karral futni!
Őszülő hajammal is egyre fiatalodni!
- Aztán mint kisgyermek, a Mennybe jutni!
Utolsó kommentek