Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

Mostanában sokminden történt velem. Lehetőségeket, barátságokat, kapcsolatokat kaptam, szép időt, kellemes utazást, elit bánásmódot, tanulságos beszélgetést, elismerő szavakat, bátorítást, köszönetet, és még sorolhatnám.

Mindezt egy tömör kétheti kutatómunkán és az azutáni egy hét nemzetközi konferencián keresztül, pontosabban az ezek alatt történtek segítségével. ...Fáradtság, izgalom, öröm, és felfrissülés egyaránt jellemezte napjaimat, de együttesen véve egy óriási élmény volt.

Elgondolkodtatott, hogy miért kapok ennyi mindent Istentől: Nem küzdöttem meg értük, nem érdemeltem ki, nem tettem semmi konkrétat értük, és még csak nem is kértem mindet, csak egy részét. - Ez arra enged következtetni, hogy mindössze azért kaptam, mert "elfogadtam". Sokan irigykedhetnének rám, amiért ilyen "szerencsés" vagyok, de hadd mondjak valamit: Isten mindig adni akar. Az egyetlen dolog, ami ránk van bízva, hogy eldöntsük: kérünk-e belőle, vagy sem! - Vagyis, hogy elfogadjuk-e amit kínál, vagy nem. Én a magam részéről elfogadni akarok, és mindenkit erre bíztatok!!

Természetemtől fogva amúgy büszke ember vagyok, szeretek elérni dolgokat, és élvezni előnyeit a sikeremnek, de ahogy felnőtté váltam/válok, egyre inkább látom a magam korlátait, és belefáradtam saját büszkeségembe... Már szeretek kapni, mert látom, hogy sokminden van, amit egymagam nem érhetek el. De szeretem a jó, az érdekes, a szép dolgokat, és ez arra ösztönöz, hogy amit felkínálnak, fogadjam el. - Legyen szó lehetőségekről, vagy egy szelet süteményről. - Isten bőségesen megáld, ha hagyjuk, és ebbe úgy érzem, még csak belekóstoltam, de még nem éreztem meg az igazi zamatát. Amit viszont már éreztem az fenséges volt, és mindenkit bíztatok arra, hogy az adódó pillanatokban döntsön jól: fogadja el Isten kegyelmét, gondoskodását, ajándékait! ...Főleg akkor, ha úgy érzi, semmit nem érdemel!