Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"
- Kapcsoljam ki én is? - kérdezte húgom.
- Hát, én kikapcsolom. Szerintem ki kéne. - kiabáltam át a szomszéd szobába.
...Aztán a következő pillanatban elszállt az áram, és mindkét számítógép leállt.
- Mégsem kapcsolom ki. - helyesbítettem az előző álltításomat.
Akkor még nem tudtuk, hogy hosszú lesz az áramszünet. ...Akkor. Fél kilenckor. ...De most mindjárt fél tizenegy, és még mindig tart.
De ne szaladjunk annyira előre!
...Hatalmas szél kerekedett, dörgött az ég, két másodpercenként villámok cikáztak. Gyújtottunk pár gyertyát, aztán eszünkbe jutott, hogy Anyuék nincsenek itthon, és a szobájuk egyik ablaka bukóra van állítva. Egy zseblámpával útnak indultam hát, és persze már lelkiekben készültem, hogy nagy lesz a szél, ha kinyitom az ajtót...
...Nem tévedtem. Csak éppen arra nem gondoltam, hogy utána be is kéne csukni az ajtót magam mögött. Ez utóbbi művelet körülbelül öt másodpercig tartott, ami ugyebár nem kis idő egy ilyen "egyszerű" feladat esetében. Aztán sikerült az ablakot is becsuknom, szépen visszaállítani, megigazítani a függönyöket. Szuper. Elhárult a veszély. ...És nem is ázott be Apuék szobája. :)
Ezután kipróbáltam minden fellelhető világító kütyürémet, és összehasonlítottam a fényerejüket. Idősebbik húgom telefonált egy keveset, fiatalabbik húgom vidáman túlzongorázta a vihar dübörgését, így a zenei aláfestés is megvolt, még jó, hogy nem orgonánk van :) ...
- Hopp, megjött a villany! :) ...Mármint nem akkor, hanem most (22:37), amikor írom ezt a bejegyzést (ugyebár PDA-n).
- ...na, szóval jó volt a hangulat. ĺgy teltek a félórák. Közben kimentem a (fedett) erkélyemre, imádkoztam egy nagyot. Persze jó hangosan, mert egyébként csak Isten hallotta volna, én magam biztos nem, mert úgy zengett az ég, meg ilyenkor nyugodtan elengedhetem a hangom, úgysem zavarok vele senkit... Aztán Anyu telefonált, hogy megjöttek, és engedjem be őket, merthogy az automata garázsajtó áram híján nem hajlandó működni - makacs egy jószág :) - de ekkorra már elvonult a vihar frontja, és csak csepegett az eső.
Később rájöttünk, hogy a spejz-ablak nem lett becsukva, ígyhát beslattyogtam (papucs-szintnél nem ért feljebb a víz sehol, így nem lett vizes a zoknim), kiöntöttem az ablak alatti zsírosbödönből a vizet és felmostam a padlót.
Most már elcsendesedett a ház, én is csak az ágyikómban kopogtatom a PDA touchpad-jét. De a lényeget leírtam, azt hiszem, erről ennyi elég is. Viharmentes jó éjszakát mindenkinek! :)
---
UI: később megtudtam, hogy sajnos sokan nem voltak ilyen szerencsések :( de a magunk részéről hálát adok az Úrnak!
Utolsó kommentek