Kategória: "Hát, mit mondjak?!"
...Egy ismerős hang. Nem túl kellemes, sőt, inkább elég irritáló. Jah, az órám csörög. - ugrom ki a paplan alól. (05:45)
Kikapcsolom, visszaülök az ágyikó szélére. Vacogom. Nem, mintha hideg volna, inkább az álmosságtól. Lassan ráveszem magam arra, hogy ebből a "zombi" állapotból átlépjek a valós reggeli teendők világába. ...Már lent vagyok az ebédlőben, előkészítem a kabátom, cipőm, hogy ne a hideg előszobában kelljen öltözködni, s közben a levegőbe szaglászva örömmel veszem tudomásul, hogy Apu már főzött kávét.(06:05)
A gyomrom még nem ébredt fel. Dacosan küzd a "felkelés" ellen, és már-már úgy érzem, le is veri, de veszek néhány mély levegőt, ásítozom, és úgy képzelem, hogy valamivel jobb lett a helyzet. Töltök egy adag kávét, és hamar be is veszem a szervezetbe. Aztán öltözködöm, és kilépek az utcára. (06:15)
...Nagyszerű! Nem is esik annyira az eső. Talán nem ázik be a cipőm, amíg a buszmegállóhoz érek. ...És tényleg. Odaértem, és minden oké. A gyomrom még mindig rakoncátlankodik, de már jön a sofőr, ülőhely is még akad. (06:23)
Hogy gyorsan teljen az idő, zenét hallgatok. Jól esik...
Korán beértem Pécsre, még van 50 percem az óráig. Wuh.. A gyomrom. A kávé nem volt elég erős. De a koffein-túltengés nem szerencsés dolog, így inkább egy nagy adag forró csokit vállalok be. - "Igen, a mentolos jó lesz!" - felelek a pultos kérdésére. (07:17)
- "Hmm, fincsi!" - elkezdem írogatni ezt a bejegyzést. Közben a
Fizetek, és lépek, mert jó volna időben beérni a vizsgára.(07:39)
...Köszönöm Istenem, ezt is letudtuk! A gyomrom nem jött ugyan helyre teljesen, de kárpótol az 5-ös. :)
- Érdemes volt egy picit megszenvedni!
Utolsó kommentek