Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

Ébreszt a PDA, ugrok ki az ágyból.

...Aztán kinyomom és még a kezemben pihen, ahogy visszazuhanok a paplan alá. Csábít az álom, de próbálok ellenállni, s bevillan egy ötlet: Leírom, mit érzek!

Apró súlyok húzzák lefelé pilláimat, s az álom szertefoszlott érzésmaradványaitól zsong a fejem. Kezdem átlátni a helyzetet, de még a két valóság közt lebegek. Egy biztos: Fel kéne kelni! ...Csakhogy szombat van, és semmi sem kényszerít.

Lassan, lomha léptekkel cammog el a zsibbadt fáradtság tagjaimból, az írás közben egyre jobban felébredek. Már nem emlékszem rá, hogy mit álmodtam az éjjel, pedig tudom, egy pillanattal ezelőtt még itt motoszkált bennem. Ásítok egy óriásit, és olyat nyújtózom, hogy felső testem árnyalatnyit beleremeg. Már teljesen nyitva a szemem, és a hátamon fekszem.

Még egy-két ásítás, s könnyem kicsordul, fejem zúgása gyorsan szűnik. Érzem a puha paplant, a párnát, és bizony maradnék még, de ahogy forgolódom, belémhasít az érzés, hogy jócskán elfeküdtem a hátamat.

Ébren vagyok, semmi kétség. Befejezem a jegyzetelést és kezdődhet a nap!

Utóirka: Mindez a lehető legjobbkor történt, mert ahogy keresztülmentem e fázisokon, egy pillanattal később hugom porszívózni kezdte a szomszéd szobát :)