Kategória: "Az élet szép! ...
De idebent elromlott a légkondi, így marad a Hawaii. Maradok én is, ameddig lehet. Persze 14:00-ra vissza kell érnem az egyetemre, de addig még van 3/4 óra.
Azon gondolkodom, milyen jó, hogy vannak még ilyen piciny, meghitt szigetek ezen a világon. És, hogy egyet találtam is a belvárosban.
Nem mondhatni, hogy olcsó, de legalább minőségi, valamint van normális wifi-jük. :) ...És bár egyedül lehetek a gondolataimmal, mégsem érzem egyedül magam (annyira).
A kávét iszogatva felmereng bennem egy régi emlék. Szeretem a jó kávé ízét. A koffein "nem hat meg", de az íz nagyon is fel tud ébreszteni. Mióta is iszom kávét, vagy éppen cappuccinot? Voltak ugyan több éves kimaradások ez ügyben, de elég régóta.
A szüleim is rendszeresen kávéznak. Nem sokat, de rendszeresen. Körülbelül 12-13 éves lehettem, mikor egyik alkalommal megkérdeztem Anyut, hogy mikor ihatok én is...
- Majd ha legyőzöl szkanderban! - hangzott a tréfás felelet.
Nem voltam egy "Bicó Jocó", és most sem vagyok, de attól a naptól kezdve folyton arra gyúrtam, hogy kávézhassak. És viszonylag hamar meglett az eredménye. Anyu pedig állta a szavát. Főzött egy finom kávét, és azután is leülhettem velük szürcsölgetni, amikor csak akartam. Persze, javasolta, hogy először csak ritkán tegyem, mert még fiatalka vagyok, és nem tesz jót a sok koffein, de ez nem utasítás volt, hanem "baráti" tanács. Így könnyebb is volt megfogadni. Azóta is kedvtelésből iszom. Időnként rendszeresen, máskor ritkábban.
De most üres a kávés csésze, és egyébként is ideje indulni, így fizetek, elköszönök, és szép napot kívánok a pult mögött ácsorgó "mosolytengernek".
Utolsó kommentek