Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?
Ez már az utolsó év? ...Mármint remélhetőleg. :)
Milyen hamar eltelt! - Nemrég még azon aggodalmaskodtam, hogy mi az a "kredit pont"?! ...Na, mindegy.
Izgulok? - Igen, azt hiszem.
Aggódom? - Egyáltalán nem.
Kérdezhetnéd: Hogyhogy nem?
- És igazad is lenne. Még én is felteszem magamnak párszor ezt a kérdést. Merthogy volna min filózni.
Egyik kurzust harmadjára veszem fel, mással el vagyok maradva... És még ott a diplomamunka!
Mégis nyugodtan csücsülök, és letisztázom gondolataim.
Jó nekem? - Jó bizony! ...De nem azért, mert én lennék valaki! Korántsem! Csakis azért, mert van Valakim. Valaki, aki megtanított elfogadni vereségeimet, megköszönni a győzelmeket, továbbá átvállalja kudarcaim (el)viselését és hálával átadhatok neki minden elismerést is.
Az egyetemi évek megroppanthatják az embert. De a mi életünkben Isten ezt is többnyire arra használja fel, hogy megtanítson jól szemlélni a világot.
Megmutassa, hogyan menjünk keresztül bántáson, nehézségen, diszkrimináción, jogos és jogtalan negatív, vagy éppen pozitív elbíráláson.
Már tudom, hogy nem a tanártól függ a jegyem. De nem is attól, hogy mennyit küzdök érte. Kaptam 1-est hetekig tartó tanulás után, de kaptam 5-öst is egy boldogan eltöltött családi est után, mikor a könyvet, jegyzetet a kezembe sem vettem, a vizsgára még a buszon sem készültem! Megtapasztaltam egy igazán meghökkentő dolgot is: Atyánk annyira szeret minket, hogy például engedi, hogy csalással szerezzek jó jegyet! Nem viccelek! Kértem tőle, mikor mást már nem reméltem. ...Csüggedésemben már csak ebben a lehetőségben bíztam, hát ezt adta meg Istenem! - Biztosan fájó szívvel tette, de bizony megtette értem.
...És én? ...Teszem, vagy olykor nem teszem a dolgom, de eredményeimet a Világmindenség Úrától kapom ajándékba! - És ez nagyon jó. Megnyugtat, és lelkesít.
- Hát vágjunk bele újra!!
Utolsó kommentek