Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"
Időnként rá kell döbbennem, hogy éhes vagyok! - No, nem úgy, ahogy gondolod! Szellemi táplálékra van szükségem! Ennem kéne a szellemi kenyeret, és innom kéne a szellemi bort!
Jézus teste és vére az a táplálék, melyre a legnagyobb szükségem van, de úgy érzem, sokszor csak csipegetek, de nem ülök le, hogy jól megvacsorázzam. Pedig bizony korog a "szellemi gyomrom"...
De hálát adok Istennek, hogy időnként megkérdezi tőlem: - Nem vagy éhes, fiacskám?
És olyankor elcsodálkozom magamon: - Dehogynem! - és már futok is kitárt karjai közé! - Köszönöm, köszönöm, hogy nem felejtesz el, hogy terített asztallal vársz mindig! Szelíden szólsz, és bőséggel ellátsz!
Parányi gondjaim, melyek az előbb még előttem tornyosultak, most homokszemekként hullanak a tenger mélyére. A holnap terhe eltörpülve száll át mindenható vállaidra, mikor örökkévalóságod szárnyait szemlélem!
- Vésd kérlek a szívembe,
hadd emlékezzem rá mindig!
...Hogy mi voltam, s kivé lettem,
mikor életem tenyeredbe tettem!
Ahányszor egy bűnömre tekintek, látom rajta a szent cédulát, melyen ez áll: "Ki van fizetve!" ...Felismerem írásod, s könnybe lábad a szemem mikor a vöröslő betűkhöz ér ujjam.
Fel nem foghatom ezt a csodát, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy boldoggá tegyelek, s ez annyiban áll, hogy zokogva kimondom: Köszönöm! - s olyankor te is sírsz, és azt moddod: - Megérte!
...Én meg csak tovább zokogom! S végre megértem újra, hogy fontos vagyok! Hogy a Mindenhattó Isten arra vágyik, hogy mellette legyek!
- Én, aki...!!! - De nem bírok most bűnös mivoltomra gondolni sem. Szentséged fénye úgy átvilágít, mintha én magam is üvegtiszta színaranyból lennék, pedig nem vagyok más, mint egy törékeny cserépedény. - De a Te cserépedényed! A Tiéd, Istenem!
Aztán azon kapom magam, hogy tele vagyok! "Jól laktam." - Köszönöm, Atyám! ...És kérlek, szólj újra, ha a világ zajától nem hallanám, hogy korog a gyomrom! Ámen.
Utolsó kommentek