Kategória: "Minden, mi apróság, sokat jelent valahol!"

Mindazt, mit leírtál, mondtál, vagy üzentél, szívemben őrzöm én.
Érzem, hogy Te vagy, ki fényt hozol elmémbe, s amit most nem értek, nem kéred számon, csak várod, hogy tisztuljon a kép.
Formálod lényemet, és azt az életet, mellyel megajándékoztál, kiteljesíted bennem úgy, hogy közben magam is megértsem, hogy akivé lettem, valóban én vagyok. -

…Piszkálnak kusza gondolatok, de nem hagyom, hogy figyelmemet eltereljék arról, ki benned vagyok, érintésedre leperegnek rólam rám rakódott terhek, melyekről a megszokás kényszerítő ereje azt sugallta, részeim azok.
De Te azt mondod, szabad vagyok! És hogy szent karjaid nagyok! Nagyobbak, és szentebbek is, mint azt valaha gondolnám, s nem hagyod, hogy őrlődjem a világ malmában, míg aztán porrá válok.
Markodba fogod a követ, hogy végül akkorát roppants rajta, hogy az váljon porrá, ne én, s egy szempillantás alatt ott állok veled a világ tetején, dicsőségedet szemlélve.

Érzem és átélem, hiszem és remélem, de nem látom át a lényeget!
Teremtő Istenem, mutasd meg énnekem, hogy hogyan értsem ezt!

Mikor együtt futok a világgal, nem törődöm a virággal, mely ott nyílik életem mezején. Azt hiszem, dolgom van, és amit tennem kell, fontosabb mindennél, de tudom, vak vagyok, nem látom, hogy hiába is futok, életem ott nyugszik Istenem tenyerén.
Akkor hát miért van az, hogy úgy rohanok, nyugodjak végre meg magam is, szükségem van erre, nagyon is!
Zárd be Uram a tenyered fölöttem, rejts el engem bársonyos ujjaid alatt, hadd heverjek le alkotó izmaid biztonságos hajlataiban! Zárd el előlem a világot, csak egy örök pillanatra, s a fénylő ujjaid csillagos égboltja ragyogja be értelmemet, töltse be fénnyel annyira, hogy még árnyak árnyéka se zavarja életemet, erre vágyom én! -

…És legközelebb, ha arra járok, meglássam azt a virágot életem mezején, vehessem észre, hogy Ő csak értem él, én az Övé vagyok, s Ő az enyém.
Ha csak közelítek, örvendve fut elém, gondoz, és simogat, száraz megfásult testemet virágzó szent templommá locsolja örök életnek vizével, nem sajnálja rám árasztani kegyelmét, csordultig átitatni lényemet.

Érzem és átélem, hiszem és remélem, s talán már átlátom a lényeget!
Hatalmas Alkotóm, hálával tartozom, amiért valami nagyot már érthetek!