Kategória: "Sok pici változás mihez tartt vajon?"

Vegyes érzésekkel gondoltam rá. Mondhatni, nagyon vártam már, pedig totál nem hiányzott...

De a megígért időpontban megjelentem, és elindult a nap. Először csak szépen, lassan, semmi különös. - Persze már önmagában az is különös, hogy már hivatalosan nem egyetemista vagyok, hanem PhD-hallgató, aki gyakorlatilag dolgozni jár oda. - De ez akkor még nem különbözött az eddigi tapasztalataimtól.

Aztán az események begyorsultak. Istennek hála, amiben éppen ügyködtem, használható eredményeket mutatott, és ez lelkesítően hatott rám. Ebédeltem, aztán kicsit folytattam a munkát.
Ezután egyik tanárom megkeresett, és a beleegyezésemmel engem is beosztott a fizika intézet órarendjébe, így a jövő héttől én is fogok órát tartani. ...Különös érzés!

Aztán egy röpke megbeszélés, némi épülő lézer-berendezés átcipelése egyik helyről a másikra (csak pár métert kellett odébb vinni és négyen rugaszkodtunk neki, de dögnehéz volt). ...Ezután ismét egy kis számítógépes munka, stb-stb.

Változatos volt, és kezdetnek egyáltalán nem rossz. De most este van, és holnap új kihívások jöhetnek. - Megint gondoljak rá vegyes érzésekkel? - ...Inkább Istenre bízom a holnapot is!

Ámen