Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"
...Mikor úgy néz ki, hogy nem sikerül, ne engedd, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtad!
Picinyke, és jelentéktelen emberi életem olyan szakaszához értem nemrég, mikor kétségekkel teli szívem és esélyeket, valószínűségeket és lehetőségeket kalkuláló eszem hagyták felnövekedni bennem a lemondást olyannyira, hogy már nem a lehetőségekkel kezdtem számolni, hanem, hogy mit tennék az esetleges kudarcok esetében.
Ugyanis végzős egyetemista évem utolsó fejezeteként összetorlódó mindenféle problémák (saját hibáim, illetve adminisztrációs gondok) elhomályosították gondolkodásomat, lefárasztották agyamat. Egyszerre sok dolgot kellett észben tartanom, és elvileg számolnom kellett minden lehetőséggel.
...És nem ment. Nem bírtam észben tartani elintézetlen ügyeimet, nem oldódtak meg az éppen intézett dolgok és mindeközben vizsgákra, beszámolókra, diplomamunka védésre készültem. Az utolsó pár ilyen nap éjszakába nyúló álmos nyűglődése közepette kaptam egy igazán józan pillanatot, és ezt kihasználva gyorsan mindent Istenre bíztam. ...Teltek a napok. Noha túlmentem a vizsgákon, átmentem megmérettetéseken, mégsem éreztem, hogy a siker felé haladnék.
Isten azonban megadta, hogy az éppen legsürgősebb dolog mindig időben meglett, és minden vizsgám elsőre sikerült. De nem csak hogy sikerült, hanem kifejezetten jó eredménnyel zárhattam. Míg aztán az abszolutórium napján az utolsó nehezen, hosszan intézett jegybeírásaim is hirtelen megtörténtek, és a tanulmányi osztály elvileg leszámolta (vagy már leszámolhatja) kreditjeimet, és megvan (meg lesz) a kellő 300.
Már csak az államvizsga van vissza, és lezárhatom ezt az öt évet.
Igen, most már hiszem, hogy sikerülni fog! ...Nem azért mert minden más is sikerült, és így biztos ez is fog, hanem azért, mert minden eddigi eredményt is az Úrtól kaptam, és továbbra is benne bízom. És azt is tudom jól, hogy ha valami nem sikerül, annak is megvan a praktikus oka életemben. Eddig is meg volt, ezután is így lesz! Minden a javamra van! Ezt az ajándékot kaptam Istentől! ...De ezt kaptad te is, ha Őt választottad! Úgyhogy minden okunk meg van az örvendezésre!
És ami a pici és jelentéktelen emberi életemet illeti: Van helyette egy Új élet a szívemben, így aztán nem a régi határoz meg! Ismét eszembe jut, hogy Királyi Gyermek vagyok! Szent Nemzet része. Nem akarok hát lemondóan viselkedni, csüggedt fejjel vegetálni, "halott módon élni", hanem hittel, bizalommal akarok előre nézni, mert a cél előttem van, és nem én megyek már, hanem Ő közeleg hozzám!
Utolsó kommentek