Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"
Esős, hideg reggel volt. Ennek ellenére nem hagytam fel a tervvel, miszerint ma is meglátogatom a műjégpályát. Ĺgyhát kikászálódtam az ágyikómból, és hagytam, hogy velem együtt induljon meg a nap.
Az eső csak csepergett, de bizony rendületlenül tette. Már a pályán voltam, és még mindig szitálta apró kis cseppjeit.
- Hát vágjunk bele! Majd csak eláll... - gondoltam.
Elég kihalt volt a környék. Zene nem volt bekapcsolva, csak az autók zaját hallottam, és néha a varjak károgtak egyet, mikor kicsit kiterjesztették a gubbasztásban elgémberedett szárnyaikat, s elröppentek a pálya fölött. Mindössze négyen voltak rajtam kívül. A jég vizes volt, a víz alatt picit kásás. Korántsem csúszott úgy, mint máskor. Nagyobb erőfeszítésbe került, hogy az ember haladni tudjon, így mindenki csak lassan csúszkált, technikázott...
Megpróbáltam menni pár kört gyorsan, de hamar beláttam, hogy ez most elég fárasztó lenne.
Két hozzám hasonló korú lány csoszogott a palánk mentén, néha elszlalonoztam mellettük. Aztán feltűnt, hogy már nincsenek sehol. Hárman maradtunk. Kezdtem egyre inkább figyelni minden mozdulatomat, minden apró kis változást, mely izmaimban, izületeimben végbe megy. Éreztem ahogy a korcogós, egyenetlen felületű jég vékony redői, karcolásai egyenként hatnak a korcsolya éleire, így a talpamra, a bokámra, a lábamra, valamint az egész testemmel érzem az irányt, a sebességet, a kanyarok szögeit. A talpamtól kiinduló apró rezgések a törzsemben már lágy ringatózássá alakultak. Mikor helyesen végeztem minden mozdulatot, úgy működtek csuklópontjaim és izmaim, mint egy jó lengéscsillapító.
Egy nagyobb zökkenő kimozdított egyensúlyomból. És bár hamar visszanyertem, ez pont elég volt arra, hogy felocsudjak. - Már teljesen egyedül voltam. "Csak én, és a pálya!"
Újra figyelni kezdtem mozdulataimat... Olyan volt, mintha érezném és már ismerném a jég minden porcikáját. Belefeledkezve a játékba, kicsit elfáradtam. És persze teljesen átázott a dzsekim, és a farmerom.
- Mára legyen elég ennyi! - hasított belém a gondolat, és engedtem is neki. Kell még az energia, mert ma is írok egy ZH-t. :) - irány ebédelni, és persze megszáradni!
-----
Az ebéd fincsi volt, a ZH-m 4-es lett. :) - Köszönöm Istenem ezt a szép napot!
Utolsó kommentek