Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"
Ma reggel nagyon nem volt kedvem suliba menni. ...Ugye ismerős az érzés? :)
Pedig mindössze egy "Listening skills" (angol) kurzusra kellett bemennem. Másfél órát csak kibír az ember!
Dehát ez nem így működik...
Fel kell kelni, (ez már eleve nem jó), a szoba kihült az éjjel; ha kikászálódok az ágyból, gyorsan kell öltözni, mosdás, stb. Bedobni egy kávét, (a reggelire már ugysem lesz idő a sok filózás miatt, hogy felkeljek-e), aztán elérni a buszt, bezötykölődni az egyetemre, és aktívan részt venni egy hallgatás-értés órán, ami sosem tartozott a kedvenceim közé... - magnó, valami inglis-kájnd pörszön lenyom egy unalmas dumát valami olyan témában, ami egyáltalán nem érdekel, de meg kell érteni, mert ez a feladat...!
Ha nincs kedvünk, akkor nincs! - Legyen az egy napi meló, vagy öt perc kellemetlenség, a "kedven" nem tudunk változtatni. Magunktól nem!
Viszont dönthetünk jól! Eldönthetjük, hogy mindezt nem engedjük cselekedeteinkben is megnyilvánulni! Nem hagyjuk, hogy a rossz kedv bármit is szüljön ezen a szép napon! ...Igen, ez is egy szép nap!
És a döntés pillanatában valami megváltozik! Még nem tudjuk, hogy mi, de érezzük. Ugyanis az ilyen helyzetekben csakis ennyi van ránk bízva. Ennyit tehetünk, a többit kapjuk odafentről! ...És bizony, kapjuk!
Felkeltem. Sikerült! - Ez már eleve felvidít! Aztán készülődés, buszra szállás, és azon kapom magam, hogy valamitől vidám vagyok... Szép ez a reggel, tényleg szép. Beérek a suliba, álmos, mégis mosolygó arcokat látok mindenütt.
És mint egy tetőpontként az angolóra is vicces, vidám hangulatú. ...Persze az inglis-kájnd pörszönnel kapcsolatban nem tévedtem, de mégis, valahogy minden más! Elröppen az idő, én meg még maradnék... - furcsa.
Istenem, köszönöm ezt a szép napot, mely ráadásul még véget sem ért!
Utolsó kommentek