Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?
Most is a padlásteraszon ücsörgök, ahogy szoktam időnként. De most nem a csillagok érdekelnek. (Még nem sötétedik.) Azért jöttem fel, hogy valami nyugis helyen kicsit kettesben lehessek a gondolataimmal.
Ehelyett szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a város másik oldalától idáig dübörög a lárma. A ritmikus "dw-dw" mellett hol egy kevés énekfoszlány, meg valami három akordnyi dallam ismétlőik, hol pedig az üvöltözés, sikitozás... Most EGY akord megy egyfolytában, és persze az üvöltözéssel sem hagytak fel.
Igazán jót tesz a fájó fejemnek, de maradok, mert a szobám 32 fokjában nem tudnék meglenni.
Hogy miért is jön a nagy ricsaj a város végéből? - Hát várünnepély van, nem logikus? Ezen a hétvégén emlékezünk meg arról, hogy bátor hadvezérünk, várvédőnk, Zrínyi Miklós annak idején (megmaradt kis csapatával) kirohant a várból, és lekaszabolta az ostromló török csapatok jókora darabját.
Valóban bátor, és nemes tett volt. Tudták, hogy a halálba futnak, mégis a városért, a családjukért megtették.
...És mi van most? Ünnepelnek?? Ezt, így? - kitennék egy hangulatjelet a kérdés után, de még MSN-en sincs olyan szmájlim, ami egyszerre vág le kínos mosolyt, fintorog, és bánkódik.
Ha Zríny és társai most itt lennének, és látnák hogyan "ünnepelnek" utódaik, akikért mellesleg az életüket áldozták... Lehet, hogy kirohannának megint, de most a világból is! (Vagy mondjuk Tunéziába, nyaralni!)
Még jó, hogy csak az esti mulatság ilyen. Napközben vannak hagyományőrző programok. Hadd említsek párat! - Török magyar harci játékok, íjászat, kézműves kirakódó vásár bemutatókkal, ...de emellett megtalálható a vidámpark, hollywoodi sztárokkal telefestett dodgem-placcal, repülőgépszimulátorral, ...a fél teszkót elcipelték a vár köré az árusok, (legalábbis a játékosztály és az édesség részleg teljes pompájában megjelent, csak másféle "csoportosításban"), valamint török finomságok kaphatók mindenütt, és hastáncbemutató folyik a bástyák közt! - megint tennék egy furcsa szmájlit.
Itt ülök, és tudom mi megy odabenn a várnál. Tudom, mert minden évben ugyanaz. Ámítás, költekezés, örjöngés. És ennek permutációi. (A sorrend néha változik.)
Azt mondod, "dehát, így ünnepelnek az emberek! Örülnek, hogy valami banzáj van, végre nem a meló, a főnök, a suli, meg ezek...!"?
- Igen. Lehet, hogy így van, de hadd mondjak valamit! Kipróbáltam, részt vettem benne. És üres volt. Végtelenül. Mint egy hatalmasra nőtt, ál-érzelmekkel telecicomázott semmi.
Hallom, ahogy sikongatnak, vidámkodnak, és néha még el is hiszem, hogy boldogok, ...de köszönöm, nem kérek belőle!
A felszín alatt többnyire ott húzódik az emberekben a sok kín, az űr, a romokban heverő házasság, vagy szennyes múlt, amit csak valamiféle "segédezközzel" lehet egy ferde éjszaka ereéig elfeledni. De ha egy pillanat alatt eltűnne a mámor, és előjönne az eltompított gondolat, az emberre hamar rátörne az imént említett üresség-érzet!
Nem jó az olyan "boldogság", melynek élvezéséhez félre kell tennünk életünk sebeit! - Csak az ér valamit, ami lemossa a mocskot, bekötözi a fájó részt, majd betölti az embert! ...És ilyent csak Isten adhat! A világ soha!
Közben feljöttek a csillagok. Ez némi vigaszt nyújt. ...Jé, a zaj is megállt hirtelen! - pff.. csak lassan váltott számot a deejay.
Kíváncsi lennék, hogy ünneplik majd ugyanezt húsz év múlva! ...Vagy talán elég tíz is...
"Sok pici változás? ...Mihez tart vajon?"
Szeretem az ünnepeket! Minden alkalmat megragadok, hogy ajándékozzak, és szeretek kapni is. Szeretem látni, hogy valaki örül, boldog, vidám! ...De azt a vigadozást nem tudom értékelni, ahová félóránként mentők száguldoznak!
És a mozgáskultúra, amit "táncnak" neveznek...! - most is belém hasít az érzés, hogy rossz korba születtem! De sóhajtok egyet, és elhiszem Megváltómnak, hogy nem így van. Valamiért itt vagyok. És jól van ez így.
Nem vagyok jó töriből, de valószínüleg minden kornak megvan a maga baja, amitől ugyanígy éreznék, ha akkor élnék! ...De az én otthonom nem e világból származik! És haza vágyom!
Viszont jónéhány barátomat szívesen látnám majd odafent, így örülök, hogy van még kis időm!
- Ha az egész emberiség Őhozzá vágyna, Isten nem tétovázna abban a pillanatban magához ölelni mindenkit! Azonban ettől sajnos messze vagyunk. És Úrunk végtelenül türelmes. ...Most úgy átölelném én is Őt!
...Bocs, ezt most befejezem, és megigérem, legközelebb valami vidámabb témával rukkolok elő! :)
---
Utóirka:
A szüleim besétáltak a banzájra mielőtt ezt írni kezdtem volna, és csak órák múlva tértek haza. ...Mérhetetlen boldogságot éreztem, mikor mesélték, hogy egyszer körbejárták a várat, megnézték mi van, látták a nagy "kultúrát", aztán elsétáltak a város másik csücskébe, és pizzáztak egy jót! :)
Utolsó kommentek