Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért is vannak olyan különleges színek, hangok és formák a világon...!

Fizikus szakos hallgatóként sokmindent tudok mindezek természetéről, matematikai, illetve fizikai leírásairól, valamint az (emberi) szervi, illetve egyéb érzékeléséről. Ez a tudás mégsem gátolhat meg abban, hogy gyermeki csodálattal szemléljem ezek különlegességét.

- Hogy miért pont ezt a hullámhossz-tartományát érzékeljük színként az elektromágneses hullámoknak?

- Hogy miért ilyen és ennyi színt látunk?

- Hogy miért pont az ezalatti frekvenciákat érezzük hőként? És miért nem látjuk a hőhullámokat? (És még sok mást...)

- Hogy miért a nyomáshullámot halljuk hangként, és hogy miért ennyire érzékeny a fülünk, miért tud ilyen sok frekvenciát, hangfüggvényt megkülönböztetni?

- Hogy miért tetszik, hogy "színes a világ"? Mitől jó a szín? Miért kapcsolódik örömérzet egy-egy kedvelt színhez, színösszetételhez, hanghoz, vagy formához?

- Hogy miért vannak ugyanolyan atomokból (vagy akár molekulákból) álló objektumoknak más-más szabályos, és/vagy periodikus elrendeződései? (Gondolok itt ara, hogy ugyanabból áll a grafit és a gyémánt, vagy hogy miért vannak különböző formájúra kristályosodott hópelyhek?) - és ha tudjuk is rá a szakemberek magyarázatát, akkor is: miért pont így van!

/ itt eszembe jut egy vicc:

- Tanító néni, - kérdezi Pistike - miért sárga rigó a sárga rigó?

- Ugyan, kis butus, hát mert sárga!

- Az oké, de miért "rigó"? /

- Miért, miért, miért? ...Miért érezzük annyi sokféle módon a szépet?

...Csak azt tudom erre (és még sok más kérdésre) mondani, hogy Istenünk, a Világmindenség Ura annyira szeret minket: embereket, hogy az univerzum alapjaiba írta, alapvető részévé tette a szépet, a jót, a különlegeset! Örömöt akart szerezni minden egyes apró ötlettel, neked, nekem, nekünk!

És meg is tette... Aztán megcsodálta művét, ránk gondolt, és hogy milyenné fog minket teremteni, hogyan fog mindez tetszeni nekünk,

..."És látta, érezte, tudta Isten, hogy mindaz, amit nekünk, értünk teremtett, szép, és igen jó!" (Mózes I. könyvének elejéből - szabad 'fordításom' Szentszellem által.)

- Szóval mit állapított meg első sorban?

Nem azt, hogy bonyolult és összetett lett, meg hogy az élet sokféle módozatát sikerült megalkotni, és ezek rendben illeszkednek egymáshoz... (ami egyébként igaz is ugyebár)

Hanem azt, hogy "jó" lett és "szép". - megfelelt az Ő tetszésének, de az Ő tetszése mellett kétségkívül a mi megelégedettségünkre fókuszált! ...Hát ez olyan csodálatos!

- Köszönjük, Atyánk, hogy ennyire szeretsz minket!

És, hogy miért érzékeljük ugyanilyen mértékben a csúnyát, a rosszat, kellemetlent is? - Mert mindezek valami jónak a hiányát jelzik! És jó, ha az ember felismeri a hiányt, és vágyik annak betöltésére! - De a megoldás mindig a forrás: Isten maga. Csak Ő töltheti be azt az űrt, melyet az Ő szépségének, jóságának, tökéletességének, (lényének) kiszorítása keltett ebben a világban.

...És bizony, hamar eljön az idő, mikor mindent be is tölt! :)