Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"
...Bemerészkedtem a kamrába. Csak álldogáltam, és élveztem a hideget. Körülbelül 10 fok lehetett, de nem kellett dideregnem, mert ki voltam melegedve, és picit fájt a fejem. ...Hogy ne unatkozzam, elkezdtem nézelődni.
Pici, hosszúkás a helyiség, mindkét oldalt polcok, s a polcokon hol rendezetlenül, hol szép rendben hevert a "sok minden". Lássuk, mik is voltak! ...Edények, palacsintasütők, néhány régi daráló, egy dunsztos üvegben sok-sok parafa dugó, egykét méteren régi lekvárok, jam-ek, befőttek... Hékás! Emlékszem, néhány éve szemet szúrt (meg is kóstoltam) egy régi rumos-meggy befőtt... Pont azon a nyáron tehette el nagymamám, mikor én megszülettem. (Vele már csak odafent találkozhatom, mert néhány éve magához hívta Isten.) Elképzelni sem tudom, mit érezhetett ő, mikor engem várt. Unokája születik! Az első unoka!!
...Szorgosságát ismerve, biztosan szárnyaló örömmel végezte a befőzést, fáradhatatlan gondoskodása hevében minden gondolata a család körül forgott. Előrelátóan, hálával tartósította az évi termést, és reménykedett, hogy finom csemegeként, és nem ínység idején fogyasztandó tartósított élelmiszerként kerül majd elfogyasztásra. Persze szépen termett minden, akadt bőven eltenni való. És Nagyi is bőven túlteljesített! Így történhetett, hogy néhány éve egy '85-ös rumos-meggyre leltem. ...Erre azonban biztosan nem gondoltak nagyszüleim! :)
Most is felkerestem az összeaszalódott, cukorkristállyal díszített íz-koncentrátumot. Útközben (keresgélés, ide-oda pakolászás a polc mélysége miatt) ráakadtam '82-es ribizli-lekvárra! '82-es!! ...Elképesztő! Mínusz három éves voltam! :)
Gondoltam, eszegetem belőlük, miközben írom ezt a bejegyzést, de inkább nem kínoznék senkit a fenséges íz-áradat minél művészibb, kiteljesedettebb leírásával... Én ráérek! :P
De most térjünk vissza a rumos-meggy korához! '85 óta sok mindenen keresztülmehetett! ...Vagy mégsem?
Valószínűleg többször új helyet kapott a polcon, de egyéb extrém kalandot nem nagyon tudok elképzelni, melyet átélhetett hosszú pályafutása során.
- De mégis, mit tehetett?
- Várt!
...Türelmesen várt rám, és nem törődött semmivel! Nem aggodalmaskodott amiatt, hogy vajon eláll-e, hogy milyen állapotban lesz, mikor rátalálok, nem törődött az évekkel, ahogy elrohantak felette! ...Csak várt. De Isten ezt a sok nehéz, várakozással teli évet pontosan arra használta fel, hogy formálja, alakítsa, érlelje a számomra! És milyen finom lett?! - Hát, ...megérte!
Most én is pontosan olyan szeretnék lenni valaki számára, mint ez a '85-ös rumos-meggy nekem...
Utolsó kommentek