Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?
(És itt nem arra gondolok, hogy adjuk át a helyet a néninek/bácsinak a buszon!)
Igen, annak is megvan az ideje, de nézzünk most picit mást!
Néha elgondolkodom pár dolgon. Tudom ez manapság nem divat, de sosem voltam "trendy"! ...És miért is akarnék pont most az lenni?!
Az egyik visszatérő gondolatom, hogy talán rossz korba születtem! - Persze, tudom és hiszem, hogy nem így van! Isten helyezett ide, ahogy már említettem, és tudom, hogy az ő terve tökéletes! ...De bizony ezt párszor fel kell emlegetnem magamnak, hogy el ne bizonytalanodjak, meg ne fakuljon körülöttem a világ!
Ami időnként aggaszt, hogy az emberekből (sajnos magamon is látom időnként) elpárologni látszik az illemtudás, az illem gyakorlása és ezzel együtt sokminden egyéb jó dolog is. Például az ebből fakadó vidámság, könnyed megnyílás egymás felé, az őszinte érdeklődés, és még sorolhatnám...
Az ember "társasági lény"! És az érintkezésnek megvannak a helyes, és mindemellett hasznos, olykor hatékony módjai! Ha ezeket elhajítjuk magunktól, pont az emberségünket veszítjük el.
Például lényegtelennek tartjuk a helyes köszöntést, azt mondjuk ez csak formaság... Nos, én azt mondom, amilyen jól esik nekem, ha a kertjében kapirgáló szomszédnéni rámköszön, hogy "Jó napot, fiatalember!", ugyanolyan kellemes lehet az is ha "Csókolom, Ili Néni!"-t köszönök vissza! Ígyhát meg is teszem. Sőt, jó munkát kívánok neki, mert ez az egy dolog meghatározhatja az egész napját! És ez nem túlzás! ...Elvégre nézzük csak: Egyedül van. Csak a kert meg ő. A nagy csendben a kis mondat is számtalanszor visszacseng. Mire a piacra megy, hogy eladja gondosan felnevelt virágait, zöldségeit, már fülig ér a szája, és útközben mindenkire vidáman ráköszön, meg-megáll beszélgetni. Ha mindenki illedelmesen fogadja, viszonzza a köszöntést, a folyamat exponenciálisan terjed, "és a végén mindenki táncol..." - bocs! :) a családban sokan szeretik Rejtő Jenőt.
"Sok pici változás? ...Mihez tart vajon?"
Nem írok több példát, bizonyára mind rendelkezünk képzelő erővel.
De akkor képzeljük már el, hogy lehet ez jobb is! Hogy pár szóval megmenthetjük a világot! Nincs szükség hatszáz bruszviliszre! Hiszen itt a "szó" is "tett"!
A másik dolog pedig a szórakozás, ismerkedés. Van ilyen ezen a bolygón? Vagy túlzásba megy, vagy épp nincs semmi! ...Ez nagyon nem helyén való így!
Normális emberi kapcsolatok híjján mindenki felszínes és visszahúzódó, bár a külvilágnak sokszor mást mutatunk, így könnyedén a ló túlsó oldalán találhatjuk magunkat. (általánosságban beszélek, de nem általánosítás céljából) ...De emberek! Minden egyes én "külvilága" önálló egyének halmaza. Véleményem szerint ha nyílt vagyok, azzal másokat is ugyanerre szabadítok fel. És ez már hozzájárul az "őszinteség" általános elterjedéséhez!
Őszinteség, megnyilatkozás?
- Hadd meséljek róla kicsit más színben!
Beszélgetni szeretnék, nem csevegni! Táncolni, dúdolni és fütyörészni! Kalapot emelni a járókelőkre, és szép napot kívánni az ácsorgóknak! Borravalót adni a pincérnek, és szendvicset a hontalannak! Együttérző mosollyal bátorítani a bánkódót, bókolni minden rámvillantott mosolynak és jót kacagni a tréfás megjegyzésen, melyet felém céloztak! Sírni, ha azzal vigasztalok, és repülőt hajtogatni a pityergő kisfiúnak. ...Élni akarok, átörülni az egész napot, majd összeroskadni az ágyon és hálát adni Istenünknek!
Nem is kívánok egyebet, csak egy hozzám illő társat, akivel kiegészítjük egymást olyanná, hogy mindez maximálisan valóra is váljon Isten kegyelméből!
És ha te is hasonlókra vágysz, merj az lenni, akivé válni akarsz! Most olvastad, hogy nem vagy egyedül!
Utolsó kommentek