I. rész
A hipertérben kuksolok, várva, hogy valaki lassítson őrületes tempómon.
Telnek a gondolatok, és én csak vagyok, s noha a régi vagyok, újra meg újra
változom afelé, akivé lettem egykoron. Érződik ráncaim helyén ifjúságom
álmainak röpke súlya, de letörlöm, s előre nézek újra.
Mily…
Utolsó kommentek