I. rész A hipertérben kuksolok, várva, hogy valaki lassítson őrületes tempómon. Telnek a gondolatok, és én csak vagyok, s noha a régi vagyok, újra meg újra változom afelé, akivé lettem egykoron. Érződik ráncaim helyén ifjúságom álmainak röpke súlya, de letörlöm, s előre nézek újra. Mily…
Utolsó kommentek