HTML

Thomasso szemmel



Gondolataim:
"Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!", valamint "Sok pici változás mihez tart vajon?" - jegyében.

"Ha vérzek: sírok, ha érzek: írok!" - Eszpi Pádle!

NAGYON ÚJ! Különös történetek valakiről, aki ma is világunkat járja, de sajnos kevesen ismerik (elvileg csak fikció): Az 'Elöljáró' Olvass bele te is! :)

Fotó-blogom:

Kitekintő

:: Ezen átjáró lehetőséget ad arra, hogy bekukkants barátaim blogjára, vagy éppen weblapjára ::

¤ Atka CamBlog
¤ Ruca Írás
¤ Ruca Hollandiában
¤ Hajnalcsillag
¤ Vidámszív

Nonprofit átjáró

:: Önzetlenül segíteni, még ha csak picit is, olyan tett, mely soha ki nem törölhető nyomot hagy az univerzumban! ::

Szemem Fénye Alapítvány

Egyéb oldalaim

Apró esszék, irományok

:: Az itt felsorolt bejegyzések nem jelennek meg 'posztként' a blogon. "Nem besorol- ható" kategóriájuk miatt külön oldalt kaptak! ::

Kellemes olvasgatást hozzájuk!

Toma Koma (Jellemanalízis)

Gondolataim az "Igazán Szöszikről"

Relatív valószínűség :)

Buxa Hungarica (siránkozási minta)

Friss topikok

Utolsó kommentek

Linkblog

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2009.01.17. 16:22 Thomasso :)

Az elme hatalmának hanyatlása (avagy a küszöbön túl)

Kategória: "sok pici változás mihez tart vajon?"

 

A minap Apuval beszélgettem az informatika, a technológia fejlődéséről, és érdekes párhuzamok, összefüggések jutottak eszembe az oktatás és a technika haladása között.

 

Azt - mondhatni - mindnyájan tudjuk, hogy az egyre nagyobb bonyolultságú eszközök mind nagyobb kényelmet hoznak életünkbe, s ezzel kiszorítják az életben való elboldoguláshoz szükséges tudás megszerzésének kényszerét mindennapjainkból, így a tendencia szerint egyszerűen szólva butítják az emberiséget. Láthatjuk, hogy a számológép elterjedésével azt értük el, hogy nem tudunk számolni. Holott ez a hasznos kis eszköz eredetileg nem számításainkat felváltani rendeltetett, hanem csupán meggyorsítani. A mobiltelefonok beépített telefonkönyve is igen hasznos dolog, mégis ahhoz vezetett, hogy ma talán két-három telefonszámot tudok fejből (beleértve a sajátomat), míg hét-nyolc évesen ötöt minimum tudtam.

 

És ez a tendencia rohamosan halad tovább... No de mihez tart vajon?

 

Mondhatjuk, hogy oké, érthető, de mi szükségünk a számolni tudásra, ha ott a számológép most már minden mobiltelefonban is?! - azonban figyeljük meg, mi van, ha éppen nincs a zsebben a mindent tudó szerkentyű? - megáll a világ?

Vagy, mit eredményez ez az aprócska hiány, ha fel akarnál hívni valakit, és ugyan ott a telefonfülke, pénzed is volna, vagy egy barátod kölcsönadná a telefonját, de nem tudod a kellő telefonszámot?!

 

Ezek csak apró mozzanatok az életben, de végzős egyetemistaként látom, amit látok. Az alattunk lévő évfolyam már nem ugyanazt tanulja, mint mi. Az élet halad tovább, s vele a technika is, és az újabb és újabb fejlesztések oktatása miatt mind kevesebb idő jut az alapokra. ...És persze, mi sem azt tanultuk, mint amit a mai nagy tudású szakik tanultak annak idején. Egyre több mindent tudunk használni, de egyre kevesebb dologról tudjuk, hogy miért úgy van, ahogy, vagy mi is a működési elve. ...Míg végül talán egyetlen informatikus sem fogja tudni, miből épül fel a számítógép.

 

A haladásnak e begyorsult furcsa fázisát szemlélve felvetődik a kérdés, hogy ténylegesen vajon mi lesz ezután? Én úgy látom, hogy hacsak gyökeresen meg nem változik az oktatásbeli általános szemlélet, maga a haladás lesz visszafogva, teljesen lelassítva, s mindez részben a színfalak mögött zajlik majd. Ugyanis a nagy kényelemben és jóllétben nem vesszük észre az igazi problémákat. ...A látszat bizony csal!

 

Képzeljük el, hogy ülünk a hiper-szuper TV-nk előtt, (remélhetőleg nem tesszük ezt túl gyakran), és pont a film kellős közepén elromlik. Se kép, se hang. Ez esetben ma már szinte egyszerűbb egy újat venni, minthogy szerelőt találni, aki megjavítaná... (sőt, talán még olcsóbb is). Itt már tartunk, hurrá! De mi van, ha oda is elérünk, hogy se szerelő, se olyan ember, aki tudná, hogyan gyártottak ilyen eszközt valaha?! - talán ironikus, de érdemes elfilózni rajta...

 

Néhány évvel ezelőtt el nem tudtam volna képzelni, hogy odáig fajulhat a helyzet, mint ahogy néhány társadalomtudományos alapokra helyezett science fiction regényben szemléltették: a magas szintű technológiának nehézkesen életben tartott maradványai még éppen fellelhetők egy barbár nép kezében.

- Hát, ma már sajnos könnyebben el tudom képzelni!

 

Így tehát a bejegyzést azzal zárnám, hogy bátorítok mindenkit arra, hogy ne feltétlenül azt tartsa érdemleges irányvonalnak, haladásnak, amit ma diktál a világ! Nem béna dolog megtanulni, megtanítani, valamint értékesnek tartani a régi ötleteket, megoldásokat, mert mindannak, ami ma van, ezek az alapjai. S minthogy ezekre egykor építeni lehetett, bizton állítom, hogy ha az alapokkal tisztában vagyunk, mi magunk is adhatunk valami újat, valami eltérőt a világnak!

Szólj hozzá!


2008.12.30. 22:51 Thomasso :)

Levél a Mikulásnak

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Kedves Mikulás!

 

Azért írok most, mert így Karácsony után biztos senkitől nem kapsz levelet! ...Pedig, gondolom jól esne. Nekem biztosan, de mindegy. Remélem megkapod!

 

Szóval először is szeretném megköszönni a sok ajándékot, amit én meg a húgom, meg a másik húgom, meg Anyu, meg Apu, meg Papa, meg Mama kaptunk. Mert szerintem tök jók. Még a sál is jó, amit a Mama kapott, pedig tudod, ő mindig harisnyát kér, mert kiszakad neki az összes. De nem baj, mert azért még van neki. Most is volt rajta, amikor nála voltunk.

 

Aztán pedig azt is akartam mondani, hogy remélem, hogy nem fáradtál el nagyon. Azt hallottam, hogy mindig átalszod a nyarat ilyen sok dolgozás után... Én egyszer aludtam délután kettőig, de Anyu felébresztett. Persze igaza is volt, mert én nem dolgozom, nincs is mit kipihenni, csak tudod, iskolába járok, és mondjuk az is fárasztó ám! De mindegy.

 

Hát, igazából ennyi! Csak azt akartam, hogy tudd, rám számíthatsz akkor is, ha csak úgy levelezni szeretnél!

 

Jó pihenést kívánok, és igyál sok mézes teát, ha esetleg megfáztál a sok hóban mászkálástól! Nekem is segített, pedig nem is volt olyan rossz íze!

 

 

Tomika

Szólj hozzá!

Címkék: mikulás


2008.12.30. 22:46 Thomasso :)

A hajnali kezdés szépségei

Kategória: "Hát, mit mondjak?!"

 

...Egy ismerős hang. Nem túl kellemes, sőt, inkább elég irritáló. Jah, az órám csörög. - ugrom ki a paplan alól. (05:45)

Kikapcsolom, visszaülök az ágyikó szélére. Vacogom. Nem, mintha hideg volna, inkább az álmosságtól. Lassan ráveszem magam arra, hogy ebből a "zombi" állapotból átlépjek a valós reggeli teendők világába. ...Már lent vagyok az ebédlőben, előkészítem a kabátom, cipőm, hogy ne a hideg előszobában kelljen öltözködni, s közben a levegőbe szaglászva örömmel veszem tudomásul, hogy Apu már főzött kávét.(06:05)

A gyomrom még nem ébredt fel. Dacosan küzd a "felkelés" ellen, és már-már úgy érzem, le is veri, de veszek néhány mély levegőt, ásítozom, és úgy képzelem, hogy valamivel jobb lett a helyzet. Töltök egy adag kávét, és hamar be is veszem a szervezetbe. Aztán öltözködöm, és kilépek az utcára. (06:15)

 

...Nagyszerű! Nem is esik annyira az eső. Talán nem ázik be a cipőm, amíg a buszmegállóhoz érek. ...És tényleg. Odaértem, és minden oké. A gyomrom még mindig rakoncátlankodik, de már jön a sofőr, ülőhely is még akad. (06:23)

Hogy gyorsan teljen az idő, zenét hallgatok. Jól esik...

 

Korán beértem Pécsre, még van 50 percem az óráig. Wuh.. A gyomrom. A kávé nem volt elég erős. De a koffein-túltengés nem szerencsés dolog, így inkább egy nagy adag forró csokit vállalok be. - "Igen, a mentolos jó lesz!" - felelek a pultos kérdésére. (07:17)

 

- "Hmm, fincsi!" - elkezdem írogatni ezt a bejegyzést. Közben a 3 deci forró csoki 'zutty' le a gyomorba erősítésnek a (lassan gyengélkedőbe vonuló) kávé kapitány helyére. ...Hát, reménykedjünk! Telik az idő...

Fizetek, és lépek, mert jó volna időben beérni a vizsgára.(07:39)

 

...Köszönöm Istenem, ezt is letudtuk! A gyomrom nem jött ugyan helyre teljesen, de kárpótol az 5-ös. :)

 

- Érdemes volt egy picit megszenvedni!

Szólj hozzá!


2008.12.24. 00:17 Thomasso :)

És íme, a Karácsony!

kategória: "Csak úgy!"

...Eljött a várva várt pillanat! Minden kész. Az ajándékok becsomagolt állapotban, csendben pihennek egy kék plüsspaplan alatt a szoba egyik sarkában, a szívem izgatottan kalapál, pedig mára már nincs semmi dolgom, mindössze ezt a blogbejegyzést szeretném még befejezni.

Mégis az izgalom tetőfokának küszöbén állva, várva a holnapi napot, minden olyan más! Erre készültem már mióta?! - Nem is tudom kifejezni, mit érzek! ...Talán, hogy adni akarok, és látni a mosolyt, az örömöt szeretteim arcán, ...hogy kíváncsian várom, mit szólnak majd a kapott ajándékokhoz... huh! Apropó, amit e-mailben küldtem, megnézte már valaki? Remélem tetszik! :) ...Ha esetleg valaki nem kapta meg, ide is felteszem!

Na, fenn is van. Ezzel is megvolnánk. Már csak várni kell...

Várni! - most is nehéz, mint mindig, de ma egész más. Ma szeretek várni, ma jó várni, és eltűnődni kicsit.

Szeretem a Karácsonyt, mert olyan valakinek a szülinapját ünnepeljük ilyenkor, Akit nagyon szeretek! Ő Jézus. És azért adunk mi is egymásnak ajándékokat ilyenkor, mert Ő bizony, mindent nekünk ajándékozott. A saját életét ajándékozta nekünk, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen! Nem tudom elégszer megköszönni, de időről időre megemlékezhetek róla, és ez nagyon jó! ...Jó, mert kicsit átérzem, mi is az igazi, feltétel nélküli Szeretet. Hát, nem az, amit én adok, ...de az, amit én kaptam! És te is kaptál! - Így viszont tovább is adhatjuk, és ez ember-feletti dolog. Nem is értem igazán, de akarom hittel használni ezt a lehetőséget, így most is ezt fogom tenni!

Hiszem, hogy számít egy-egy jókívánság! ...Hogy Atyánk teljesíti, mert szereti, mikor gyermekei egymásnak kívánnak valami szépet.

- Drága Istenem, adj minden testvéremnek, barátomnak áldott, örömteli, izgalmas Karácsonyt! Legyen mindenki megelégedve, és olyan fizikai és lelki értékekkel gazdagodjon, melyek egész életükön át megmaradnak, és segítenek azon az úton járni, melyet Te rendeltél ajándékul nekik! És köszönöm, hogy ismerhetem őket! Ámen.

Szólj hozzá!


2008.12.13. 23:45 Thomasso :)

Formák, színek, hangok

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért is vannak olyan különleges színek, hangok és formák a világon...!

 

Fizikus szakos hallgatóként sokmindent tudok mindezek természetéről, matematikai, illetve fizikai leírásairól, valamint az (emberi) szervi, illetve egyéb érzékeléséről. Ez a tudás mégsem gátolhat meg abban, hogy gyermeki csodálattal szemléljem ezek különlegességét.

 

- Hogy miért pont ezt a hullámhossz-tartományát érzékeljük színként az elektromágneses hullámoknak?

 

- Hogy miért ilyen és ennyi színt látunk?

 

- Hogy miért pont az ezalatti frekvenciákat érezzük hőként? És miért nem látjuk a hőhullámokat? (És még sok mást...)

 

- Hogy miért a nyomáshullámot halljuk hangként, és hogy miért ennyire érzékeny a fülünk, miért tud ilyen sok frekvenciát, hangfüggvényt megkülönböztetni?

 

- Hogy miért tetszik, hogy "színes a világ"? Mitől jó a szín? Miért kapcsolódik örömérzet egy-egy kedvelt színhez, színösszetételhez, hanghoz, vagy formához?

 

- Hogy miért vannak ugyanolyan atomokból (vagy akár molekulákból) álló objektumoknak más-más szabályos, és/vagy periodikus elrendeződései? (Gondolok itt ara, hogy ugyanabból áll a grafit és a gyémánt, vagy hogy miért vannak különböző formájúra kristályosodott hópelyhek?) - és ha tudjuk is rá a szakemberek magyarázatát, akkor is: miért pont így van!

 

/ itt eszembe jut egy vicc:

- Tanító néni, - kérdezi Pistike - miért sárga rigó a sárga rigó?

- Ugyan, kis butus, hát mert sárga!

- Az oké, de miért "rigó"? /

 

- Miért, miért, miért? ...Miért érezzük annyi sokféle módon a szépet?

 

...Csak azt tudom erre (és még sok más kérdésre) mondani, hogy Istenünk, a Világmindenség Ura annyira szeret minket: embereket, hogy az univerzum alapjaiba írta, alapvető részévé tette a szépet, a jót, a különlegeset! Örömöt akart szerezni minden egyes apró ötlettel, neked, nekem, nekünk!

 

És meg is tette... Aztán megcsodálta művét, ránk gondolt, és hogy milyenné fog minket teremteni, hogyan fog mindez tetszeni nekünk,

..."És látta, érezte, tudta Isten, hogy mindaz, amit nekünk, értünk teremtett, szép, és igen jó!" (Mózes I. könyvének elejéből - szabad 'fordításom' Szentszellem által.)

 

- Szóval mit állapított meg első sorban?

Nem azt, hogy bonyolult és összetett lett, meg hogy az élet sokféle módozatát sikerült megalkotni, és ezek rendben illeszkednek egymáshoz... (ami egyébként igaz is ugyebár)

Hanem azt, hogy "jó" lett és "szép". - megfelelt az Ő tetszésének, de az Ő tetszése mellett kétségkívül a mi megelégedettségünkre fókuszált! ...Hát ez olyan csodálatos!

 

- Köszönjük, Atyánk, hogy ennyire szeretsz minket!

 

És, hogy miért érzékeljük ugyanilyen mértékben a csúnyát, a rosszat, kellemetlent is? - Mert mindezek valami jónak a hiányát jelzik! És jó, ha az ember felismeri a hiányt, és vágyik annak betöltésére! - De a megoldás mindig a forrás: Isten maga. Csak Ő töltheti be azt az űrt, melyet az Ő szépségének, jóságának, tökéletességének, (lényének) kiszorítása keltett ebben a világban.

 

 

...És bizony, hamar eljön az idő, mikor mindent be is tölt! :)

Szólj hozzá! · 1 trackback


2008.12.13. 23:38 Thomasso :)

Ho-ho-hooo! :)

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

08:15 - December hatodika van. Ma ünnepeljük a Mikulások és Miklósok névnapját. A szüleim még alszanak. Becsempésztem azt a néhány kis csokit a csízmájukba (Apunak csak a félcipőjét találtam), amit még tegnap vettünk nekik húgaimmal.

...Már csak várakozni kell, hogy a meglepi-poén elsüljön! :)

 

08:35 - Már Anyuék is felébredtek, fokozódik az izgalom. Anyu észre vette, hogy nincs a helyén a csízmája. "Biztos elvitte a Mikulás!" - tettetett szomorkodást álmosan.

 

09:40 - Az ajándékozás megtörtént, mindenki kapott valami finomságot (hála Istennek, Mikulás-csokit senki nem ajándékozott - ugyebár az többnyire nem túl ízletes), viszont kaptunk tesóimmal közösbe egy üveg Anyu-készítésű csokoládélikőrt. :P (nyámi) ...Már a reggelin is túl vagyunk, mindenki megy a dolgára.

 

 

De gyorsan vége lett ennek a kis "ünnepnek"! :(

Szólj hozzá!

Címkék: hellokarácsony


2008.12.13. 23:31 Thomasso :)

Csak én, és a pálya...

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Esős, hideg reggel volt. Ennek ellenére nem hagytam fel a tervvel, miszerint ma is meglátogatom a műjégpályát. Ĺgyhát kikászálódtam az ágyikómból, és hagytam, hogy velem együtt induljon meg a nap.

 

Az eső csak csepergett, de bizony rendületlenül tette. Már a pályán voltam, és még mindig szitálta apró kis cseppjeit.

- Hát vágjunk bele! Majd csak eláll... - gondoltam.

 

Elég kihalt volt a környék. Zene nem volt bekapcsolva, csak az autók zaját hallottam, és néha a varjak károgtak egyet, mikor kicsit kiterjesztették a gubbasztásban elgémberedett szárnyaikat, s elröppentek a pálya fölött. Mindössze négyen voltak rajtam kívül. A jég vizes volt, a víz alatt picit kásás. Korántsem csúszott úgy, mint máskor. Nagyobb erőfeszítésbe került, hogy az ember haladni tudjon, így mindenki csak lassan csúszkált, technikázott...

Megpróbáltam menni pár kört gyorsan, de hamar beláttam, hogy ez most elég fárasztó lenne.

 

Két hozzám hasonló korú lány csoszogott a palánk mentén, néha elszlalonoztam mellettük. Aztán feltűnt, hogy már nincsenek sehol. Hárman maradtunk. Kezdtem egyre inkább figyelni minden mozdulatomat, minden apró kis változást, mely izmaimban, izületeimben végbe megy. Éreztem ahogy a korcogós, egyenetlen felületű jég vékony redői, karcolásai egyenként hatnak a korcsolya éleire, így a talpamra, a bokámra, a lábamra, valamint az egész testemmel érzem az irányt, a sebességet, a kanyarok szögeit. A talpamtól kiinduló apró rezgések a törzsemben már lágy ringatózássá alakultak. Mikor helyesen végeztem minden mozdulatot, úgy működtek csuklópontjaim és izmaim, mint egy jó lengéscsillapító.

 

Egy nagyobb zökkenő kimozdított egyensúlyomból. És bár hamar visszanyertem, ez pont elég volt arra, hogy felocsudjak. - Már teljesen egyedül voltam. "Csak én, és a pálya!"

 

Újra figyelni kezdtem mozdulataimat... Olyan volt, mintha érezném és már ismerném a jég minden porcikáját. Belefeledkezve a játékba, kicsit elfáradtam. És persze teljesen átázott a dzsekim, és a farmerom.

- Mára legyen elég ennyi! - hasított belém a gondolat, és engedtem is neki. Kell még az energia, mert ma is írok egy ZH-t. :) - irány ebédelni, és persze megszáradni!

-----

 

Az ebéd fincsi volt, a ZH-m 4-es lett. :) - Köszönöm Istenem ezt a szép napot!

Szólj hozzá!


2008.12.13. 23:20 Thomasso :)

...Hozzáállás kérdése!

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

...És úgy is lett. Meghallgatta, és teljesítette ezt az imámat is. Még nem tudom hány százalékot kapok a ZH-mra, de érzem, hogy jól sikerült, még tetszett is az órai feladatokhoz képest, és most békességem van ez a dolog felől is.

 

Pedig úgy indultam neki, hogy csak Isten segíthet, én ehhez kevés vagyok. Sosem voltam jó belőle, és az előző ZH is ezt mutatta. Készülni nem igazán lehet rá, inkább csak reménykedni, hogy valami kis érzék a gyakorlat során talán belém ivódott, de nem jó úgy nekifutni a dolgoknak, hogy "lesz, ami lesz"...!

 

Azonban van egy hozzáállás, mely látszólag csak árnyalatnyi kis különbséggel több, mégis hegyeket mozdíthat ki a helyéből! És ez a hozzáállás a "Legyen, ahogy Isten akarja!" - Viszont ehhez hozzá kell tennem azt is, hogy azért olyan szép és erőteljes mindez, mert tudjuk, hogy Isnen nagyszerű tervező, és gondoskodó, szerető Atyánk! - Ennek ismeretében pedig, amikor kimondjuk (akár csak magunkban), hogy "Legyen, ahogy Isten akarja!", akkor ezt a lehető legnagyobb örömmel és bizalommal, hittel tehetjük! - Tegyük is! - bíztatok erre mindenkit - de mikor így cselekszünk, mindig e mögöttes tartalom ismeretében tegyük!

 

2 komment


2008.11.30. 15:41 Thomasso :)

Üdvözlet előlegben!

Kategória: "Csak úgy!"

Kedves barátom, kedves látogató!

Amint bizonyára észre is vetted, kicsit feldíszítettem blogomat, hogy itt is megjelenjen a Karácsonyi készülődés hangulata!

Te is szeretnél havat idén karácsonyra? Ha igen, rázd meg a gömböt, hogy hulljon benne a hó! - Persze ez csak kicsinyített mása a valóságnak, de mi mást várhatna az ember egy weblapon?! :)



Ezúton is szeretnék kellemes és vidám Karácsonyi készülődést kívánni neked, családodnak és barátaidnak!

Halmozzon el Isten szebbnél szebb áldásokkal!

Szeretettel üdvözöllek: Én :)

...Ja és még valami: Nagyon szép ajándék lenne, ha találnék még néhány kommentet bárhol az oldalon! (Ha még nem kommenteltél, de tetszett valami, amit olvastál akkor főleg!) KÖSZIKE!

2 komment

Címkék: hellókarácsony


2008.11.27. 20:50 Thomasso :)

Megkezdtem a "Karácsonyra hangolódást"

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Ma úgy alakult, hogy szánhattam kis időt arra, hogy ráhangolódjak a Karácsony előtti kellemes és izgalmas várakozási, készülődési időszakra.

 

Összeválogattam témába vágó régi és új számokat, dalokat abban a stílusban, amit igazán szeretek (ez többnyire azt jelenti, hogy Frank Sinatra, Dean Martin, Nat King Cole, Louis Armstrong és hasonló "nagyok" igazán muzikális karácsonyi albumaiból válogattam), aztán gyujtottam pár gyertyát, valamelyst összepakoltam a szobám, és most itt csücsülök az ágyamon, pötyögök a PDA-n, azon gondolkodva, hogy kinek milyen ajándékot vegyek...?

 

Általában ilyenkor szoktam elkezdeni figyelni a családot, barátaimat, hogy mi(k) az(ok), ami(k)re úgy igazán vágynak (és persze mi az, ami ezek közt ésszerű határokon belül megvásárolható). Persze a legtöbb alkalommal csak az utolsó pillanatokban dől el, hogy mit kapnak tőlem, de azért jó átgondolni a dolgokat, hátha valaki elszólja magát, és ezzel megkönnyíti a dolgomat. :)

 

...Egyszerűbb lenne, ha elmondanák, mit szeretnének, csakhát általában azt mondják, hogy "Á, semmit!", vagy "...Csak valami apróságot!"

Bár ha jól meggondolom, nem is lenne olyan izgalmas és örömteli, ha egyszerűen megvenném, amit kérnek. Így ugyanis arra kényszerülök, hogy Istenre bízzam ezt is, és higgyek benne, hogy a kellő pillanatban megmutatja, hogy kinek mi lesz a legcsodálatosabb ajándék, amit adhatok. És ez azt is eredményezheti, hogy olyan meglepit kapnak, amire még csak nem is vágytak, mert nem jutott eszükbe, de nagyon örülnek majd neki! - ...Hát bizakodjunk!

 

Egyébként ilyenkor jövök rá, hogy milyen jó is várni valami nagyszerű eseményt! :) - És ti várjátok már?

 

2 komment

Címkék: hellókarácsony


2008.11.27. 20:44 Thomasso :)

...De jó!

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

 

Csak ülök, és elmélkedem... - de jó, hogy van rá időm!

 

Zsong a fejem a sok gondolattól... - de jó ez a csend!

 

Odakint hideg szél fúj... - de jó is a ház melege!

 

Felmerengnek szép emlékek... - de jó, hogy megtörténtek!

 

Nagyon hálás vagyok értük... - de jó, hogy meg is köszönhetem!

 

Ma nem mentem suliba... - de jó, hogy megtehettem!

 

---

 

A szomszéd néni segítséget kért... - de jó, hogy tudtunk segíteni!

 

Kaptunk tőle egy pohár bort... - de jó is volt!

 

Lassan kezdek éhes lenni... - de jó, hogy van mit enni!

 

Közeleg a Karácsony... - de jó, hogy van kivel ünnepelni!

 

Kíváncsi vagyok, mit kapok majd... - de jó, hogy adhatok is!

 

Úgy elmondanám mindezt... - de jó, hogy van kinek!

2 komment


2008.11.27. 20:40 Thomasso :)

Egy kis "nosztalgia" :)

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Elmerengtem azon, hogy hány bajomból is kimentett már Isten. Néha, mikor el vagyok keseredve, és szükségét érzem némi biztatásnak, próbálom pozitív tapasztalataimat felidézni, próbálom összeszámolni őket, de bizony, hamar rájövök, hogy soha nem érnék a végére, vagy legalábbis biztosan belefáradnék.

 

Most kifejezetten jól érzem magam, és valóban csak a pozitívumok jutnak eszembe, így elég erőt érzek arra, hogy le is írjak pár problémát, betegséget, melyből egyértelműen Isten mentett meg.

 

Az ilyen alap dolgok, hogy sérvműtét pici baba korban, gondolom elég gyakori esetek, úgyhogy ezt, meg a térdem hiányos kezdeti fejlődését csak úgy megemlíteném. Mindenesetre ezekből sem magamtól másztam ki...

De például kiskoromban történt az is, hogy - hmm, hadd kezdjem azzal, hogy a házunkban nagyon meredek a lépcső. Aki először jár nálunk, általában egy fél perc alatt ér fel az emeletre, természetesen elővigyázatosságából adódóan. De mi, akik ezt megszoktuk, vészhelyzetben körülbelül másfél másodperc alatt tesszük meg ugyanezt a távot - szóval pici voltam. Akkorka, hogy a lépcsőn csak Apu vagy Anyu által közlekedtem. Ekkor is így történt, csakhogy Apu valamiért rosszul lépett, és ennek az eredménye az lett, hogy fizikusnak tanulok... :) - Jó ez csak vicc. ...Szóval lezúgtunk a lépcsőn, és bizonyára ki is kukkantottunk volna az udvarra, ha a csukott üvegajtó nem dróthálós lett volna. Így azonban csak megrepedt. Mindeközben Apu szorosan fogott és védett, de úgy hiszem, Isten mégszorosabban tartott mindkettőnket, mert Apu is csak egy nagyot huppant hátával az jajónak, és rajtam sem látszott semmi az enyhe illetődöttségen kívül. Tudjátok az a tipikus kiskölkös "Anyu tejbegrízt csinált? ...Vagy miért siettünk ennyire, Apuci?" - kifejezés. :) ...Nos, lehet, hogy kicsit kiszineztem, de a lényegi infókat körülbelül így hallottam.

 

Egy másik (kicsit hosszabb) eset, mikor azon kaptam kamasz kis fejemet, hogy napok óta fáj. És a fájdalom egyre erősödik. A láz- és fájdalomcsillapítók egyre kevésbbé használnak, nem tudok koncentrálni semmire, itthon maradtam, fekszem az ágyban, meg tegnap is ez volt. A háziorvos algopirint, meg hűtőfürdőt írt fel, de valami nagyon nincs rendben...

 

Megkímélek mindenkit a részletektől, és nem is nagyon tudnék mást tenni, mert Isten is ezt ajándékozta nekem (ugyanis jócskán elhalványította az emlékeimet erről az időszakról), de azt tudom, hogy odáig fajult a helyzet, hogy napokig nem bírtam aludni, vagy ha éppen sikerült is, olyan rémálmaim voltak, melyek nem egy történetet közvetítettek, hanem egy erőteljes nyomasztó érzést, egy kínt éltem át bennük.

 

Az egyik ilyen éjszaka, mikor csendes szenvedésem már Anyuéknak is feltünt, Apa felkapott valami ruhát és úgy ahogy voltam (pizsamában) elvitt trabanttal a gyerekorvosi ügyeletre.

Nos, a sztory igazából itt kezdődik, ugyanis az éppen "szolgálatban lévő" doki néni egy kínos mosollyal körítve ennyit szólt: "Apuka, miért nem ad neki lázcsillapítót?" - pfff...

 

Apu nem szokott dühös lenni, és ha jól emlékszem abban a pillanatban is inkább felkapott és hazavitt, minthogy olyat mondjon erre, amit később megbánna. Ígyhát még erősebb imádkozásba fogtunk, és ahogy teltek a napok egyre több ismerős is ugyanerre lett bátorítva. Szedtem a fájdalomcsillapítókat, és én is próbálkoztam az imával, ahogy épp elmém bírta, míg végül kezdett alábbhagyni a fájdalom, valamint szüleimnek sikerült háziorvosomnál elérniük, hogy beutaljon a kórházba egy kivizsgálásra. Ezért aztán három, vagy négy napot (már nem emlékszem) az ideg-osztályon töltöttem. Valójában a vizsgálatok elég ritkásan folytak, így gyakorlatilag abból állt a napom, hogy néztem a CartoonNetwork-öt, és kaptam pár fájdalomcsillapítót, meg éjjeli 1-kor, mikor végre elaludtam, megmérték a vérnyomásomat.

 

Mivel a vizsgálatok nem mutattak semmit, haza engedtek, aztán beutaltak MR, illetve CT vizsgálatra egy hetes különbséggel. Bár ekkor már kifejezetten jól éreztem magam.

 

A történet vége az, hogy a CT eredménye szerint egy enyhe agyhártya-gyulladás közelmúltbeli lefolyására utaló jeleket találtak, de az MR kimutatta, hogy nincs semmi szövődmény, gyakorlatilag már vége.

Akkor kaptam pár doboz idegnyudtató drazsét (migrénoldó cuccokat), és erősen rámparancsoltak a dokik, hogy ezt szedjem nyugodtan bármikor, ha nem akarok erős fájdalmakat. /* - Höhh.. jókor.

(Ez az egész egyébként körülbelül néhány hónap leforgása alatt történt.)

 

Azt hiszem ebből a történetből igencsak látszik, hogy mi az Isteni gondviselés, és hogy mekkora hatása van az imának, valamint az is szembetűnő, hogy mit ér az emberi (jelen esetben éppen orvosi, de lehetne egyébként bármilyen) okoskodás, próbálkozás.

 

Azóta majdnem minden apró kis fejfájás, vagy migrén azt juttatja eszembe, hogy ennél sokkal szörnyűbb dologból is megszabadított már Istenem. És ugyan beveszem a fájdalomcsillapítót, mégis Istenben reménykedem, hisz látom a dolgok hátterét is, nekem ez adatott meg, ezért volt ez az egész kínlódás.

 

Úgy hiszem sokan ti is tudnátok mesélni pár hasonlót az életetekből, hát azt javaslom, legyen ez a jelmondatunk: - "Ha ennyi (és ilyen) bajból megszabadított, továbbra is Őrá akarom bízni magam!" - Ámen.

Szólj hozzá!


2008.11.27. 20:29 Thomasso :)

Étercsend

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

Étercsend van. Nem tudom, mit írhatnék, így aztán pont erről kezdek írni. Van hozzá kedvem, de az agyam totál le van fáradva, és jelenleg odafentről sem küldenek semmi írni valót. Van ilyen. :)

...És ez szépen emlékeztet arra, hogy bizony magamtól én sem tudok bátorítani, felvidítani, még a velem történt eseményekben sem látom a lényeget, nem ismerem fel a dolgok értelmét. Ehhez is segítség kell.

 

Ámde ha más oldalról közelítjük meg, ez az étercsend pontosan azt bizonyítja számomra, hogy mikor Istentől kapok egy-egy biztató, vigasztaló gondolatot, az valóban Őtőle származik. Nem pedig egy saját próbálkozás, értelmetlen agyszülemény. Ĺgy aztán reménykedem, hogy a kellő időben megkapom, amire szükségem van.

 

Hmm, ...akkor ezt most miért is írtam le?!

- No, nem baj, talán kellett, hogy ilyet is lássatok. :)

Szólj hozzá!


2008.10.28. 22:21 Thomasso :)

N-gatívból p+zitív :)

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

 

"Cseberből vederbe" - szokták mondogatni. ...Vagy hogy az igazi szerencsétlenség az, mikor az ember zuhanó repülőből egy süllyedő hajóra katapultál.

 

Mikor éppen összecsapnak feletted a hullámok, mikor egyfolytában csak rossz dolgok történnek, mikor nagyon letört vagy, és nem érted, miért engedhetett meg ilyet az életedben Isten, akkor jusson eszedbe a következő dolog:

 

A matematikusok (-1)-gyel való szorzásnak, az informatikusok "negálásnak" nevezik, a Biblia szerint pedig Isten a lehető legrosszabb dologot is a visszájára tudja fordítani. És bizony meg is teszi! Csak el kell hinnünk, várnunk kell, hogy aztán figyelemmel tudjuk kísérni, mikor bekövetkezik.

 

És az én megtapasztalásaim szerint Urunknak pontosan ez a "megfordítás" a célja, mikor hagyja, hogy a negatív dolgok abszolut értékben növekedjenek az életünkben. Minél több a kellemetlenség, annál nagyobb az öröm, mikor imádságunk meghallgattatik, és Isten megfordítja a dolgokat. "Különös örömnek tartsátok, mikor különféle kísértésekbe és megpróbáltatásokba estek..." - vagy valahogy így hangzik, (aki  gondolja, utána nézhet), és biztos ti is tudtok hasonló igéket.

 

 

- Szóval most sem mondtam semmi újat, csak gondoltam leírom, amit Isten a szívemre helyezett, hátha másnak is szól.

4 komment


2008.10.28. 22:16 Thomasso :)

Egy kis "hitben gyökerező élménydús megtapasztalás"-ról :)

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

...Aztán mondtam neki, hogy csak fogja szorosan a kezemet, tartsa egyenesben a testét és nyugodtan dőljön hátra. Szépen lejjebb engedem, hogy aztán a buksija majd a padlót érje, s közben ha felfelé néz, fejjel lefelé láthatja hugomat.

 

Azonnal megszorította kezem, majd magabiztosan dőlni kezdett hátrafelé. Jó móka volt, sokat kacagott rajta.

 

...Hiszen még gyerek! Persze, hogy megtette. Szeret játszani, szereti az izgalmas, érdekes dolgokat. De ez a kis mulatság elgondolkodtatott.

 

- Mit is tett valójában?

 

Elhitte, hogy megtartom! Hogy nyugodt lehet, nem esik bántódása. És ez a dolog olyan természetes volt az ő részéről is, hogy nem tétovázott egy pillanatig sem.

 

- De mi lett a vége?

 

Amit várt, amit igértem! És a világ hip-hop fejtetőre állt egy pillanatra. Hugom csak lógott a szőnyegről az ácsorgó csillár felé. A bútorok is lógtak, mintha valami módon a helyükön ragadtak volna. ...Móka és kacagás.

 

Aztán egy laza mozdulattal visszahúztam és talpra állítottam őt. Bizonyára kérte volna, hogy játszunk még ilyet, de Anyu hozta a törölközőt, eljött a fürdés ideje. Én meg így lehetőséget kaptam, hogy leírjam gondolataimat.

 

Ha minden ígéret így teljesülne az ember életében, az azt jelentené, hogy megbízhatóak vagyunk, és merhetünk hinni egymásnak, merhetünk elfogadni egymástól. Az egész életünk bizalom és élményekben gazdag megtapasztalás lehetne, s közben talán észre sem vennénk, de a hit beivódna mindennapjainkba. - Milyen szép is lenne!

 

 

De fel a fejjel! ...Hiszen egy valaki biztosan van, akiben hihetünk, akitől elfogadhatunk! Ő a mi Istenünk, a mi Mennyei Apukánk. - Viselkedjünk hát gyermekhez méltóan! :)

Szólj hozzá!


2008.10.28. 22:11 Thomasso :)

Az ébredés fázisai

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

Ébreszt a PDA, ugrok ki az ágyból.

...Aztán kinyomom és még a kezemben pihen, ahogy visszazuhanok a paplan alá. Csábít az álom, de próbálok ellenállni, s bevillan egy ötlet: Leírom, mit érzek!

 

Apró súlyok húzzák lefelé pilláimat, s az álom szertefoszlott érzésmaradványaitól zsong a fejem. Kezdem átlátni a helyzetet, de még a két valóság közt lebegek. Egy biztos: Fel kéne kelni! ...Csakhogy szombat van, és semmi sem kényszerít.

Lassan, lomha léptekkel cammog el a zsibbadt fáradtság tagjaimból, az írás közben egyre jobban felébredek. Már nem emlékszem rá, hogy mit álmodtam az éjjel, pedig tudom, egy pillanattal ezelőtt még itt motoszkált bennem. Ásítok egy óriásit, és olyat nyújtózom, hogy felső testem árnyalatnyit beleremeg. Már teljesen nyitva a szemem, és a hátamon fekszem.

Még egy-két ásítás, s könnyem kicsordul, fejem zúgása gyorsan szűnik. Érzem a puha paplant, a párnát, és bizony maradnék még, de ahogy forgolódom, belémhasít az érzés, hogy jócskán elfeküdtem a hátamat.

 

Ébren vagyok, semmi kétség. Befejezem a jegyzetelést és kezdődhet a nap!

 

Utóirka: Mindez a lehető legjobbkor történt, mert ahogy keresztülmentem e fázisokon, egy pillanattal később hugom porszívózni kezdte a szomszéd szobát :)

2 komment


2008.10.28. 22:07 Thomasso :)

Jobb, ha tudod, ki is vagy valójában!

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Drága barátaim! Ezt a bejegyzést azért írom, mert hiszem, hogy fontos tudnotok, éreznetek valamit! ...bár biztos vagyok benne, hogy ti is tudjátok, vagy egykor megértettétek, csak újra megerősíteném, mert tapasztalatból tudom, hogy feledékenyek vagyunk mindnyájan, így aztán most is EZ Isten üzenete sokunknak! Nekem is! - Mondogassuk hát egymásnak időnként! :)

 

...Az üzenet ennyi: - Ne féljetek!

 

Már az előző bejegyzésben is előjött ez a kérdés, csak nem fejtettem ki bővebben. Most elmondom, szerintem ez mit jelent számunkra:

 

Sajnos ma is azt tapasztalom, hogy a barátaim (szintén keresztények) valamitől félnek. Tegnap is ezt láttam, azelőtt is gyakran előfordult, és bizony, én is sokszor voltam így. Nekem is szól, amit írok, véletlenül se gondoljátok, hogy oktatni akarok bárkit is, de úgy érzem valahol ez még célba ér!

 

Amíg a világi emberek közt az a jellemzőbb, hogy félnek például: egymástól, a politikusok döntéseitől, a gáz-áremeléstől, a vizsgáktól, tanároktól, főnöktől, a betegségektől, stb. addig keresztény körökben úgy látom nagy félelmet okoz, hogy valamit nem jól csinálok, megtértem, mégsem állok ellen a bűnnek, keresem, hogy mit tehetek és mit nem, "egyszerüen nem tudok jó lenni!" Félelmet okoz az is, hogy megtudjuk, miféle szellemiségek, démonok munkálkodnak ezen a világon, mennyi gonosz vallás hódít teret például éppen itt, Magyarországon, és sorolhatnám tovább...!

 

Azt kell mondanom, hogy ÁLLJ! Nem erről volt szó!

 

Igen, vagyunk úgy, hogy nem azt tesszük, amit kéne, elkövetünk bűnöket, még időnként nagyokat is. De az üdvösségünk nem ettől függ. Azt ingyen kaptuk, és bizony, megkaptuk!! ...Ehhez nem fér "de"! Jézus ezért óriási árat fizetett, viszont ennyi elég is volt. A jövőbeli bűnök is ki vannak fizetve! Minden! ...Ha például a legvadabb, legbűnösebb vágyaidnak engedve élnéd ezentúl az életed, de (az egyébként már elnyert) megváltásodról nem mondanál le, állíthatom, hogy találkoznál még hasonló esetekkel a Mennyek Országában! Mert amit "kaptál", azt csakis úgy veszítheted el, hogyha "lemondasz" róla, hiszen aki adta, nem akarja visszavenni. Azért adta, mert látta a szükséget!

 

Természetesen ez nem jogosít fel a bűnök elkövetésére, de biztosít róla, hogy nem kell félned! Tovább léphetsz, nem kell leragadnod olyan dolognál, ami immáron "NEM kérdéses"!

 

Továbbá Isten sokkal hatalmasabb bármilyen egyéb un. "hatalmasságnál", így nem határozhatják meg gondolatainkat a különféle izmusoknak, vallásoknak a vélt, vagy valósággal káros, még akár gyilkos hatásai sem! Istenünk nemhogy nagyobb hatalommal rendelkezik ezeknél, hanem egyszerűen porszemmé törpülnek Ő mellette! Tüsszenteni sem tudnak, ha Urunk nem engedi.

 

 

Ĺgyhát ismét mondom: tőlünk mindössze most is csak annyit kér Istenünk, hogy Ne féljünk! Ne aggódjunk! Bízzunk Benne, és kérjünk bátran! ...Nem azért, mert mi vagyunk valakik akik kérhetünk, mert "megérdemeljük" (ahogy a reklámban hajtogatják), hanem mert Ő okkal javasolja, hogy TŐLE kérjünk, hiszen tudja jól, hogy szükségben vagyunk, és egyedül Ő adhatja meg szívünk vágyait!

 

Te, és én, és még sokan mások is a Világmindenség Urának, a mindenek felett álló Királynak, a Mindenható Istennek szeretett gyermekei lettünk! És Atyánk azt akarja (és amit Ő akar az teljesülni fog, lásd: Teremtés könyve), hogy ehhez méltóan gondolkodjunk magunk felől is! "Királyfi / Királylány vagyok!"

Ez egy olyan háttér, ami át kell hogy hassa egész életünket! - Velem "akármi" nem történhet, "akárki" még csak nem is beszélhet velem "akárhogy", de ne felejtsük el azt sem, hogy nem azért viselkedhetek így, merthogy én tettem volna valamit, vagy lennék valamilyen, hanem a kapott státuszom miatt érvényes ez rám. Azért mert Isten az Apukám. ...És itt újra olyanok lehetünk, mint a "kisgyermekek" pl. az oviban. Jöhetünk azzal, hogy: "az én Apukám..." (kicsoda, és mi-mindent megtehet, stb.) - Ha "menőzni" akarnál valamivel, hát itt a lehetőség! :)

 

Ugye, hogy nincs mitől félnünk?!

Szólj hozzá!


2008.10.28. 22:02 Thomasso :)

Lenni, vagy "nem igazán"?

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

Mondtátok már valaha valamire, hogy "Nincs időm rá!"...?

- Gondolom, nem is egyszer.

 

(Magamból kiindulva) ez többnyire egy központi kérdés a mai rohanó világban. És valóban, előfordulnak esetek, mikor valamire nincs időnk...

 

De azért vigyázzunk ezzel a kijelentéssel! Ugyanis az esetek nagy százalékában volna rá időnk, csak éppen nem szánunk rá. Nem tartjuk fontosnak. Vagy félünk, hogy értékes időt vesz el mástól.

 

...Én azt mondom, ne féljünk! A Bibliában is nagyon sokszor elhangzik ez a mondat: "Ne félj!", vagy ennek helyzethez illesztett változatai, ígyhát én is ezt mondom.

 

Igen, át kell gondolnunk a dolgokat, a fontossági sorrendeket, de sosem szabad (úgy értem, nem jó, nem érdemes) félelemből döntenünk! Tudom, ez nem egyszerű. Nem is mondtam egy szóval sem. De ha minden döntésünket az Istenünkbe vetett hitünk, az Ő határtalan szeretetének ismerete alapoz meg, akkor a félelem kiszorul a szívünkből, nem befolyásolhatja gondolatainkat sem. Így egyszerűvé, vidámmá válhat az élet!

 

Szóval "van időm" mindezt végiggondolni, leírni blog-bejegyzés formájában, és nagyon örülök, hogy neked is "van időd" elolvasni. :)

 

A tanácsom ennyi: Szánj időt másokra, és szánj időt magadra is! Ne a követeléseknek élj!

 

Ja, és még valami: merd átgondolni vágyaidat! ...Ha nem teszed, nem fogod észrevenni, hogy Isten teljesítette őket! :)

 

Szólj hozzá!


2008.10.28. 21:56 Thomasso :)

Kedv

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Ma reggel nagyon nem volt kedvem suliba menni. ...Ugye ismerős az érzés? :)

Pedig mindössze egy "Listening skills" (angol) kurzusra kellett bemennem. Másfél órát csak kibír az ember!

 

Dehát ez nem így működik...

 

Fel kell kelni, (ez már eleve nem jó), a szoba kihült az éjjel; ha kikászálódok az ágyból, gyorsan kell öltözni, mosdás, stb. Bedobni egy kávét, (a reggelire már ugysem lesz idő a sok filózás miatt, hogy felkeljek-e), aztán elérni a buszt, bezötykölődni az egyetemre, és aktívan részt venni egy hallgatás-értés órán, ami sosem tartozott a kedvenceim közé... - magnó, valami inglis-kájnd pörszön lenyom egy unalmas dumát valami olyan témában, ami egyáltalán nem érdekel, de meg kell érteni, mert ez a feladat...!

 

Ha nincs kedvünk, akkor nincs! - Legyen az egy napi meló, vagy öt perc kellemetlenség, a "kedven" nem tudunk változtatni. Magunktól nem!

 

Viszont dönthetünk jól! Eldönthetjük, hogy mindezt nem engedjük cselekedeteinkben is megnyilvánulni! Nem hagyjuk, hogy a rossz kedv bármit is szüljön ezen a szép napon! ...Igen, ez is egy szép nap!

 

És a döntés pillanatában valami megváltozik! Még nem tudjuk, hogy mi, de érezzük. Ugyanis az ilyen helyzetekben csakis ennyi van ránk bízva. Ennyit tehetünk, a többit kapjuk odafentről! ...És bizony, kapjuk!

 

Felkeltem. Sikerült! - Ez már eleve felvidít! Aztán készülődés, buszra szállás, és azon kapom magam, hogy valamitől vidám vagyok... Szép ez a reggel, tényleg szép. Beérek a suliba, álmos, mégis mosolygó arcokat látok mindenütt.

És mint egy tetőpontként az angolóra is vicces, vidám hangulatú. ...Persze az inglis-kájnd pörszönnel kapcsolatban nem tévedtem, de mégis, valahogy minden más! Elröppen az idő, én meg még maradnék... - furcsa.

 

Istenem, köszönöm ezt a szép napot, mely ráadásul még véget sem ért!

 

Szólj hozzá!


2008.09.21. 00:11 Thomasso :)

A kamra ősi titkai

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

...Bemerészkedtem a kamrába. Csak álldogáltam, és élveztem a hideget. Körülbelül 10 fok lehetett, de nem kellett dideregnem, mert ki voltam melegedve, és picit fájt a fejem. ...Hogy ne unatkozzam, elkezdtem nézelődni.

 

Pici, hosszúkás a helyiség, mindkét oldalt polcok, s a polcokon hol rendezetlenül, hol szép rendben hevert a "sok minden". Lássuk, mik is voltak! ...Edények, palacsintasütők, néhány régi daráló, egy dunsztos üvegben sok-sok parafa dugó, egykét méteren régi lekvárok, jam-ek, befőttek... Hékás! Emlékszem, néhány éve szemet szúrt (meg is kóstoltam) egy régi rumos-meggy befőtt... Pont azon a nyáron tehette el nagymamám, mikor én megszülettem. (Vele már csak odafent találkozhatom, mert néhány éve magához hívta Isten.) Elképzelni sem tudom, mit érezhetett ő, mikor engem várt. Unokája születik! Az első unoka!!

 

...Szorgosságát ismerve, biztosan szárnyaló örömmel végezte a befőzést, fáradhatatlan gondoskodása hevében minden gondolata a család körül forgott. Előrelátóan, hálával tartósította az évi termést, és reménykedett, hogy finom csemegeként, és nem ínység idején fogyasztandó tartósított élelmiszerként kerül majd elfogyasztásra. Persze szépen termett minden, akadt bőven eltenni való. És Nagyi is bőven túlteljesített! Így történhetett, hogy néhány éve egy '85-ös rumos-meggyre leltem. ...Erre azonban biztosan nem gondoltak nagyszüleim! :)

 

Most is felkerestem az összeaszalódott, cukorkristállyal díszített íz-koncentrátumot. Útközben (keresgélés, ide-oda pakolászás a polc mélysége miatt) ráakadtam '82-es ribizli-lekvárra! '82-es!! ...Elképesztő! Mínusz három éves voltam! :)

 

Gondoltam, eszegetem belőlük, miközben írom ezt a bejegyzést, de inkább nem kínoznék senkit a fenséges íz-áradat minél művészibb, kiteljesedettebb leírásával... Én ráérek! :P

 

De most térjünk vissza a rumos-meggy korához! '85 óta sok mindenen keresztülmehetett! ...Vagy mégsem?

 

Valószínűleg többször új helyet kapott a polcon, de egyéb extrém kalandot nem nagyon tudok elképzelni, melyet átélhetett hosszú pályafutása során.

 

- De mégis, mit tehetett?

- Várt!

 

...Türelmesen várt rám, és nem törődött semmivel! Nem aggodalmaskodott amiatt, hogy vajon eláll-e, hogy milyen állapotban lesz, mikor rátalálok, nem törődött az évekkel, ahogy elrohantak felette! ...Csak várt. De Isten ezt a sok nehéz, várakozással teli évet pontosan arra használta fel, hogy formálja, alakítsa, érlelje a számomra! És milyen finom lett?! - Hát, ...megérte!

 

Most én is pontosan olyan szeretnék lenni valaki számára, mint ez a '85-ös rumos-meggy nekem...

Szólj hozzá!


2008.09.21. 00:07 Thomasso :)

Halld meg Isten Népe!

Kategória (új): "Az Úrtól kaptam, továbbadom!"

 

Jézust választottad? ...Ha igen, a győztes oldalon állsz! Istened csak annyit kér, hogy a csatákat is győztesként éld meg, ne fogolyként!

...Rázd hát le magadról a láncokat, és ha Urad szólít: - Hol az a bátor harcos? - merj válaszolni: - Itt vagyok Uram! Kicsiny vagyok, de a tiéd! Rendelkezz velem! - és ő válaszol: - Tarts ki édes Gyermekem, érted jöttem seregemmel, hogy megszabadítsalak!

Szólj hozzá!


2008.09.21. 00:00 Thomasso :)

Péntek reggel

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Itt-ott fény szűrődik be az ablakon. Egy foltocska pont ráesik a bal lábikómra, így egy piciny részem elfelejti, hogy hideg van. ...Egyébként viszont fázom.

 

De legalább süt a Nap! Mostanában nem nagyon tette. Persze, tudom, a felhők fölött ugyanígy ontotta áldó melegét és tápláló fényeit. - Biztosan van köztetek, aki utazott már repülővel, és tudja, milyen élmény úgy száguldani, hogy a felhők pamacsai, mint "madártejen a tojáshab", alattad úszkálnak békésen, te meg a szikrázó napsütésben fürdőzöl, csak épp a vasmasina ne zárna körbe!

 

Nos, én még nem tapasztaltam ezt az élményt... De talán jól képzeltem el, hogy milyen lehet! :)

Azonban biztos vagyok benne, hogy ha egyszer lehetőségem lesz rá, azon kapom majd magam, hogy nem tudok betelni vele, sokkal szebb és izgalmasabb, mint gondoltam.

 

És körülbelül így vagyok azzal is, amit a Mennyek Országáról képzelek. Isten dicsőséges fényében lakozni, olyan színeket, formákat látni, melyekben földi ember nem gyönyörködhet. Élni, és izgalmas, kalandos évezredeket átélni, mikor nem hogy a baj árnyéka, de még árnyék sem közelít, hisz mindent beragyog Urunk dicsősége...!

 

- Egy pici fényfolt a lábfejemen... Jött, mesélt a Mindenhatóról, majd csendben tovább utazott. - Talán éppen feléd! :)

1 komment · 1 trackback


2008.09.20. 23:55 Thomasso :)

Nyár az őszben

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

35 °C, kellemes, békés hangulat, csinos, mégis diszkrét, kedves lányok, finom ételek, üdítő italok. Mindez a kedvenc kávézómban. ...Odakint kb. 10 fok van, szürkeség, az emberek rohangásznak, és nem érnek rá szinte észrevenni sem egymást. Mindössze a turisták mosolyognak, és fényképeztetik magukat a helyi jellegzetességek mellé állva.

 

De idebent elromlott a légkondi, így marad a Hawaii. Maradok én is, ameddig lehet. Persze 14:00-ra vissza kell érnem az egyetemre, de addig még van 3/4 óra.

 

Azon gondolkodom, milyen jó, hogy vannak még ilyen piciny, meghitt szigetek ezen a világon. És, hogy egyet találtam is a belvárosban.

Nem mondhatni, hogy olcsó, de legalább minőségi, valamint van normális wifi-jük. :) ...És bár egyedül lehetek a gondolataimmal, mégsem érzem egyedül magam (annyira).

A kávét iszogatva felmereng bennem egy régi emlék. Szeretem a jó kávé ízét. A koffein "nem hat meg", de az íz nagyon is fel tud ébreszteni. Mióta is iszom kávét, vagy éppen cappuccinot? Voltak ugyan több éves kimaradások ez ügyben, de elég régóta.

 

A szüleim is rendszeresen kávéznak. Nem sokat, de rendszeresen. Körülbelül 12-13 éves lehettem, mikor egyik alkalommal megkérdeztem Anyut, hogy mikor ihatok én is...

- Majd ha legyőzöl szkanderban! - hangzott a tréfás felelet.

Nem voltam egy "Bicó Jocó", és most sem vagyok, de attól a naptól kezdve folyton arra gyúrtam, hogy kávézhassak. És viszonylag hamar meglett az eredménye. Anyu pedig állta a szavát. Főzött egy finom kávét, és azután is leülhettem velük szürcsölgetni, amikor csak akartam. Persze, javasolta, hogy először csak ritkán tegyem, mert még fiatalka vagyok, és nem tesz jót a sok koffein, de ez nem utasítás volt, hanem "baráti" tanács. Így könnyebb is volt megfogadni. Azóta is kedvtelésből iszom. Időnként rendszeresen, máskor ritkábban.

 

De most üres a kávés csésze, és egyébként is ideje indulni, így fizetek, elköszönök, és szép napot kívánok a pult mögött ácsorgó "mosolytengernek".

Szólj hozzá!


2008.09.20. 23:43 Thomasso :)

Egy logikus sorrend

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

Odakint szürkeségbe borult ég, talán eső, és 12 °C. Pedig még csak szeptember közepén járunk. Örülök, hogy itthon lehetek, mert majd csak 16:00-kor lesz előadás az egyetemen, amire be kéne menni. Addig még van idő, így írogatni kezdek.

 

Nem így Anyu. Ő is itthon van, de csak mert tegnap óta nem jött helyre a gyomra. Az este kértem Istent, hogy gyógyítsa meg, és ne csak azért, hogy újra munkába állhasson, hanem azért is, mert egyszerűen szeretném, hogy jól érezze magát.

 

De ez még nem következett be.

... Én is betegeskedtem nemrégiben, és akkor is sokat imádkoztunk. De bizony nem jött azonnal (az a fajta) segítség, (amire vártunk).

 

Elmesélem, hogy mit tanultam ebből! (Noha Anyu esetében biztosan más a helyzet.)

 

Hitben kicsiny lévén sokszor, ha nem jön hamar a segítség, nagyon el tudok keseredni. De az utóbbi időben Isten kicsit átformálta gondolkodásomat. Megmutatta, hogyan látja Ő a problémáinkat.

 

Hogy egy egyszerű analógiával éljek, pontosan úgy látja, mint a szerelő a gép hibás alkatrészét. Nem kétségbeeséssel gondol rá, (mint mi), hanem úgy nézi, mint gondos munkával kijavítandó részt. ...Csakhogy Ő nem feltétlenül azt látja problémának, amit mi. És itt a csavar a dologban, hiszen többnyire nehezen képzeljük el, hogy nincs igazunk.

 

Bemutatok most két oldalt!

 

Emberi (kis vaksi):

Van egy gondom. Valami az életemben, ami szeretném, hogy ne úgy legyen, ahogy egyelőre van. Kérem is Urunkat, hogy változtassa meg. ...Erre mit kapok? ...Lebetegszem, és azt gondolom, hogy "Jaj, most még ez is! Azzal az előzővel még úgy-ahogy elvoltam, de ezt már nem bírom! Miért, miért Istenem?" - sokszor voltam hasonló helyzetben.

Aztán elmúlik a betegség, visszatér minden a régi kerékvágásba. ...De mintha valami mégsem úgy lenne, mint volt, csak nem emlékszem mi.

 

Isteni (mindenható, előrelátó tervező):

-- És most vegyítem a megfogalmazást az említett analógiával --

Mikor rájövünk hibánkra, hiányosságunkra, vagy épp egy bűnünkre: "Drága gyermekem, csakhogy észrevetted, - és levetted az előlapot, szabaddá tetted azt a részt, hogy hozzáférjek. - Most már elkezdhetem a munkát! ...De te jól figyelj, mert ha elfordulsz, hamar félreértheted cselekedeteimet!" - és akkor megbontja a gépezet már hozzáférhető részét, szétcsatlakoztatja a belső egységeket - (ekkor nem mész be a suliba, munkahelyre, szórakozni, stb...), - rámutat a hibára, kicseréli az alkatrészt (mialatt betegeskedünk olyanokat is tanít, miket máskor nem érthetnénk meg), majd szépen mindent összerak, helyre illeszt, - (meggyógyít.) - Sőt, sokszor még útközben azon is javít, amiről nem is vettük észre, hogy nem tökéletes. -

És mikor végzett illedelmesen várja, hogy felfogjuk, mit tett velünk.

 

A magam részéről ezentúl figyelni akarok. Hiszem, hogy minden imámnak erős következménye van, és hogy azért végzi el Isten ily módon a változtatásokat, mert ebben is minden lépést velünk akar megtenni. Nem akarja, hogy lemaradjunk pont annak a folyamatnak a részletes szemléléséről, megértéséről, melyért pont mi magunk imádkoztunk. ...És mindebből arra következtetek, hogy ez maximálisan lehetséges a számunkra. Hogy mi, akik az Övéi vagyunk, megérthetjük e magas gondolatokat, terveket, folyamatokat.

 

Ígyhát téged is csak bíztatni tudlak, hogy amit nem értünk most, az egyszer majd (nem is olyan sokára) világosabb lesz a Napnál is!

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:27 Thomasso :)

A Vihar

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Csücsülök a nappaliban a kanapén, és várom, hogy véget érjen a vihar. Őszintén szólva, ritkán fordul ez elő, mert általában szeretem nézni ahogy ömlik, zúdul az eső, hallani ahogy cikáznak a villámok, csattan az ég, de most... Kicsit furcsán viselkedik minden.

 

Hatalmas a szél, és a dörrenések tónusa inkább a hangrobbanáséhoz hasonlít. Ráadásul itt-ott picit beázik a padlás...

A spejz is. A ritmikus "takk-takk"-ból ítélve szüleim elővigyázatosságból a már ismert plafonrepedés alá tehettek valami edényt. Valami műanyag cuccot.

 

Eltöprengek rajta, milyen érdekes is a szél, a villám, a vihar...

 

Kezdjük a széllel!

Az ember alapból nem is látja. (Jó esetben.) Mégis fákat téphet ki a helyükből, háztetőket tehet tönkre, s mindezt akár egyik pillanatról a másikra. Mint egy erős, láthatatlan lény....

 

És miért is ne? A Bibliában ha jól emlékszem, többször is úgy említik a szelet (pontosabban szeleket), mint Isten szolgáit. A négy égtáj külön-külön is említésre kerül.

-- Házi feladat utána járni! :) segítség: Zsid. 1:7, Jelenések, stb.

Ha figyelembe vesszük a forgószeleket, tornádókat, és azok (olykor teljesen) kiszámíthatatlan viselkedését, már nem is tűnik olyan abszurdnak, hogy intelligens, erős szolgákról lehet szó, kiket Isten küld el rombolásra, pusztításra, vagy akár helyre hozni valamit, elragadni, kiszabadítani valakit...

 

Minden esetre akármennyire is ismerem a fizikát, mindig különös érzés jár át, mikor egy-egy nagyobb vihar idején hallom, ahogy az ablakkeretek apró résein át süvít, fütyül a szél.

 

Aztán nézzük a villámlást! (Apropó, tényleg szeretem nézni.)

Láttatok már két egyforma villámlást?

- Na, nem úgy értem, hogy a másodperc tört része alatt lezajló sorozatot, hanem olyanokat, melyeknek egyébként tényleg semmi közük egymáshoz. - Mert én soha! ...És megkockáztatnám, hogy senki más sem. Hasonlíthatnak, de mindig különböznek! És éppen ez adja egyik érdekességüket. Hogy annyi furcsa cikk-cakkot rajzolhatnak az égre.

 

És persze szépségük mellett ott az erejük is! Lángokba boríthatnak vidékeket, vagy speciális esetekben akár szinte égetés nélkül vágnak lyukat egy fába, falba, vagy akárhová, s hallottam olyan esetről is, mikor valami fura jelenség során gyúlékony anyagok közt is szelektíven futott át egy "(talán) villámcsapás"! ...Többen túlélték már, pedig úgy tartják "ilyen nem történhetett volna meg abban a helyzetben!" - Elég félelmetes...

 

A nagyobb viharokat többnyire természeti katasztrófának tartják. És persze sokszor joggal... Pedig aztán mennyire szükségesek! Ha a tudományos oldalát vizsgáljuk akár csak a villámoknak, akkor is, például a sok "ember-okozta", és egyéb úton felhalmozódó töltéskülönbséget kiegyenlítik a Föld talaja és a felhők közt, elektrosztatikusan semlegesítik a légteret. A viharok során változnak a nyomásviszonyok, kiegyenlítődhetnek, eltolódhatnak a különbségek...

 

Miközben boncolgatom a témát, észre veszem, hogy elállt az eső, nem fúj a szél, az egész vihar továbbállt, vagy talán elült. Csend van. Csak a stylus koppanásait hallom a PDA érintő-képernyőjén.

 

Ennyi volt tehát? ...Akkor mára én is befejezem.

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:25 Thomasso :)

Egyetemes gondolataim

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

Ez már az utolsó év? ...Mármint remélhetőleg. :)

Milyen hamar eltelt! - Nemrég még azon aggodalmaskodtam, hogy mi az a "kredit pont"?! ...Na, mindegy.

 

Izgulok? - Igen, azt hiszem.

Aggódom? - Egyáltalán nem.

 

Kérdezhetnéd: Hogyhogy nem?

- És igazad is lenne. Még én is felteszem magamnak párszor ezt a kérdést. Merthogy volna min filózni.

Egyik kurzust harmadjára veszem fel, mással el vagyok maradva... És még ott a diplomamunka!

 

Mégis nyugodtan csücsülök, és letisztázom gondolataim.

Jó nekem? - Jó bizony! ...De nem azért, mert én lennék valaki! Korántsem! Csakis azért, mert van Valakim. Valaki, aki megtanított elfogadni vereségeimet, megköszönni a győzelmeket, továbbá átvállalja kudarcaim (el)viselését és hálával átadhatok neki minden elismerést is.

 

Az egyetemi évek megroppanthatják az embert. De a mi életünkben Isten ezt is többnyire arra használja fel, hogy megtanítson jól szemlélni a világot.

Megmutassa, hogyan menjünk keresztül bántáson, nehézségen, diszkrimináción, jogos és jogtalan negatív, vagy éppen pozitív elbíráláson.

 

Már tudom, hogy nem a tanártól függ a jegyem. De nem is attól, hogy mennyit küzdök érte. Kaptam 1-est hetekig tartó tanulás után, de kaptam 5-öst is egy boldogan eltöltött családi est után, mikor a könyvet, jegyzetet a kezembe sem vettem, a vizsgára még a buszon sem készültem! Megtapasztaltam egy igazán meghökkentő dolgot is: Atyánk annyira szeret minket, hogy például engedi, hogy csalással szerezzek jó jegyet! Nem viccelek! Kértem tőle, mikor mást már nem reméltem. ...Csüggedésemben már csak ebben a lehetőségben bíztam, hát ezt adta meg Istenem! - Biztosan fájó szívvel tette, de bizony megtette értem.

 

...És én? ...Teszem, vagy olykor nem teszem a dolgom, de eredményeimet a Világmindenség Úrától kapom ajándékba! - És ez nagyon jó. Megnyugtat, és lelkesít.

 

- Hát vágjunk bele újra!!

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:23 Thomasso :)

Ünneplés, vagy üres hasonmása?

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

Most is a padlásteraszon ücsörgök, ahogy szoktam időnként. De most nem a csillagok érdekelnek. (Még nem sötétedik.) Azért jöttem fel, hogy valami nyugis helyen kicsit kettesben lehessek a gondolataimmal.

 

Ehelyett szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a város másik oldalától idáig dübörög a lárma. A ritmikus "dw-dw" mellett hol egy kevés énekfoszlány, meg valami három akordnyi dallam ismétlőik, hol pedig az üvöltözés, sikitozás... Most EGY akord megy egyfolytában, és persze az üvöltözéssel sem hagytak fel.

Igazán jót tesz a fájó fejemnek, de maradok, mert a szobám 32 fokjában nem tudnék meglenni.

 

Hogy miért is jön a nagy ricsaj a város végéből? - Hát várünnepély van, nem logikus? Ezen a hétvégén emlékezünk meg arról, hogy bátor hadvezérünk, várvédőnk, Zrínyi Miklós annak idején (megmaradt kis csapatával) kirohant a várból, és lekaszabolta az ostromló török csapatok jókora darabját.

 

Valóban bátor, és nemes tett volt. Tudták, hogy a halálba futnak, mégis a városért, a családjukért megtették.

 

...És mi van most? Ünnepelnek?? Ezt, így? - kitennék egy hangulatjelet a kérdés után, de még MSN-en sincs olyan szmájlim, ami egyszerre vág le kínos mosolyt, fintorog, és bánkódik.

 

Ha Zríny és társai most itt lennének, és látnák hogyan "ünnepelnek" utódaik, akikért mellesleg az életüket áldozták... Lehet, hogy kirohannának megint, de most a világból is! (Vagy mondjuk Tunéziába, nyaralni!)

 

Még jó, hogy csak az esti mulatság ilyen. Napközben vannak hagyományőrző programok. Hadd említsek párat! - Török magyar harci játékok, íjászat, kézműves kirakódó vásár bemutatókkal, ...de emellett megtalálható a vidámpark, hollywoodi sztárokkal telefestett dodgem-placcal, repülőgépszimulátorral, ...a fél teszkót elcipelték a vár köré az árusok, (legalábbis a játékosztály és az édesség részleg teljes pompájában megjelent, csak másféle "csoportosításban"), valamint török finomságok kaphatók mindenütt, és hastáncbemutató folyik a bástyák közt! - megint tennék egy furcsa szmájlit.

 

Itt ülök, és tudom mi megy odabenn a várnál. Tudom, mert minden évben ugyanaz. Ámítás, költekezés, örjöngés. És ennek permutációi. (A sorrend néha változik.)

 

Azt mondod, "dehát, így ünnepelnek az emberek! Örülnek, hogy valami banzáj van, végre nem a meló, a főnök, a suli, meg ezek...!"?

- Igen. Lehet, hogy így van, de hadd mondjak valamit! Kipróbáltam, részt vettem benne. És üres volt. Végtelenül. Mint egy hatalmasra nőtt, ál-érzelmekkel telecicomázott semmi.

Hallom, ahogy sikongatnak, vidámkodnak, és néha még el is hiszem, hogy boldogok, ...de köszönöm, nem kérek belőle!

 

A felszín alatt többnyire ott húzódik az emberekben a sok kín, az űr, a romokban heverő házasság, vagy szennyes múlt,  amit csak valamiféle "segédezközzel" lehet egy ferde éjszaka ereéig elfeledni. De ha egy pillanat alatt eltűnne a mámor, és előjönne az eltompított gondolat, az emberre hamar rátörne az imént említett üresség-érzet!

 

Nem jó az olyan "boldogság", melynek élvezéséhez félre kell tennünk életünk sebeit! - Csak az ér valamit, ami lemossa a mocskot, bekötözi a fájó részt, majd betölti az embert! ...És ilyent csak Isten adhat! A világ soha!

 

Közben feljöttek a csillagok. Ez némi vigaszt nyújt. ...Jé, a zaj is megállt hirtelen! - pff.. csak lassan váltott számot a deejay.

 

Kíváncsi lennék, hogy ünneplik majd ugyanezt húsz év múlva! ...Vagy talán elég tíz is...

 

"Sok pici változás? ...Mihez tart vajon?"

 

Szeretem az ünnepeket! Minden alkalmat megragadok, hogy ajándékozzak, és szeretek kapni is. Szeretem látni, hogy valaki örül, boldog, vidám! ...De azt a vigadozást nem tudom értékelni, ahová félóránként mentők száguldoznak!

 

És a mozgáskultúra, amit "táncnak" neveznek...! - most is belém hasít az érzés, hogy rossz korba születtem! De sóhajtok egyet, és elhiszem Megváltómnak, hogy nem így van. Valamiért itt vagyok. És jól van ez így.

Nem vagyok jó töriből, de valószínüleg minden kornak megvan a maga baja, amitől ugyanígy éreznék, ha akkor élnék! ...De az én otthonom nem e világból származik! És haza vágyom!

 

Viszont jónéhány barátomat szívesen látnám majd odafent, így örülök, hogy van még kis időm!

 

- Ha az egész emberiség Őhozzá vágyna, Isten nem tétovázna abban a pillanatban magához ölelni mindenkit! Azonban ettől sajnos messze vagyunk. És Úrunk végtelenül türelmes. ...Most úgy átölelném én is Őt!

 

...Bocs, ezt most befejezem, és megigérem, legközelebb valami vidámabb témával rukkolok elő! :)

 

---

Utóirka:

A szüleim besétáltak a banzájra mielőtt ezt írni kezdtem volna, és csak órák múlva tértek haza. ...Mérhetetlen boldogságot éreztem, mikor mesélték, hogy egyszer körbejárták a várat, megnézték mi van, látták a nagy "kultúrát", aztán elsétáltak a város másik csücskébe, és pizzáztak egy jót! :)

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:22 Thomasso :)

A gigantikus óramű

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

"...és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek!" - Mózes első könyve, első rész, tizennegyedik verséből.

 

Egyik kedvenc időtöltésem, hogy kimegyek a padlásteraszra, kifekszem egy hálózsákra és órákon át figyelem, csodálom a csillagokat. Ilyenkor olyan közel érzem magam Istenhez, hogy elfelejtem minden zavaró csillagászati "ismeretemet". ...Pedig aztán elvégeztem pár témába vágó kurzust, mert érdekel a dolgok fizikája is.

 

De amikor csak fekszem, és próbálom magamba szívni a megannyi csodálatos érzést, melyet tér és idő külön pontjairól ontanak felém a pislákoló égitestek, úgy képzelem, megannyi apró résen át szűrődik rám a Mennyei fény, mely Istenünkből árad.

 

És miért is ne? - Miért zárná ki egyik elmélet a másikat?

 

A teremtés jellege miatt minden csodás teremtmény Isten szavából származik, Isten igéjéből. ĺgy például a csillagok is az Ő fényét sugározzák!

- Beszélhetnék a magfúzióról, a hidrogén atomok héliummá, majd azok egyre bonyolultabb atomokká olvadásáról, és tényleg nagyon érdekes mindez! De azon nem változtahat a "tudomány", hogy számomra ettől még csodaszép, és Isten bölcsességéről mesél!

 

Szépségük mellett, azonban (hogy a bejegyzés címére visszatérjek)praktikus rendeltetésükről is ír a Biblia! A csillagok, bolygók és egyéb égitestek tehát meghatározói ünnepeknek, napoknak, esztendőknek. Egyszer Édesapám fogalmazott így: "...Mintha Isten megalkotta volna a Földet, aztán köré épített volna egy gigantikus óraszerkezetet!"

 

És valóban! Hiába viselünk mindnyájan kvartz-órát, a pontos időmérésünk még most, a modern korban is a különböző égitestek mozgásának megfigyelésén, a hozzájuk igazított korrekciók időnkénti végrehajtásán alapul. Nincs univerzális óránk, csak maga az univerzum!

 

Emellett az égbolt nem csak egy bonyolult óra, hanem egy óriási és átfogó történelmi atlasz is!

 

Hogy miért is? Mert a fénynek időbe telik eljutni hozzánk, így aztán ha felnézünk az éjszakai égbolt csodáira, minden egyes kis fényes objektumnak arról az állapotáról kaphatunk információt, mely "egykor" jellemezte. Ráadásul mivel mindegyikük más-más távolságra van tőlünk, más és más időkről mesélnek! ...És ezt a gondolatsort még fokozhatnánk azzal is, hogy vajon hogy kell e csdás térképet szemlélni, ha még ezenfelül szép rendben mozognak is parányinak tűnő objektumai!?

 

...De erre én sem tudom a választ. Csak annyit mondhatok, hogy tapasztalatból tudom, hogy egyetlen a szabadban eltöltött nyári éjszaka annyi örömett adhat megcsodálójának, ami felér évek alatt összegyüjtött tudás, elmélet megértésével! ...Hol van hát a tudomány? Mit értünk el, mi, emberek évezredek alat? - mondom én, a lassan végzős Fizikus-Informatika szakos "Laikus". Mert bizony, Isten hatalmas bölcsességét, és harmóniába illesztett alkotásait szemlélve a fizika terén is egy laikusnak érzem magam, aki rácsodálkozik minden apró részletre, mozzanatra.

 

De ne higgyétek, hogy bánnám! Éppen ellenkezőleg! ...Egy örökkévalóságot kértem, és kaptam erre, és lehetőséget, hogy megköszönjem, hódoljak alkotójának!

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:20 Thomasso :)

No, de kérem! ...Hová lett az illem?

Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

 

(És itt nem arra gondolok, hogy adjuk át a helyet a néninek/bácsinak a buszon!)

Igen, annak is megvan az ideje, de nézzünk most picit mást!

 

Néha elgondolkodom pár dolgon. Tudom ez manapság nem divat, de sosem voltam "trendy"! ...És miért is akarnék pont most az lenni?!

 

Az egyik visszatérő gondolatom, hogy talán rossz korba születtem! - Persze, tudom és hiszem, hogy nem így van! Isten helyezett ide, ahogy már említettem, és tudom, hogy az ő terve tökéletes! ...De bizony ezt párszor fel kell emlegetnem magamnak, hogy el ne bizonytalanodjak, meg ne fakuljon körülöttem a világ!

 

Ami időnként aggaszt, hogy az emberekből (sajnos magamon is látom időnként) elpárologni látszik az illemtudás, az illem gyakorlása és ezzel együtt sokminden egyéb jó dolog is. Például az ebből fakadó vidámság, könnyed megnyílás egymás felé, az őszinte érdeklődés, és még sorolhatnám...

 

Az ember "társasági lény"! És az érintkezésnek megvannak a helyes, és mindemellett hasznos, olykor hatékony módjai! Ha ezeket elhajítjuk magunktól, pont az emberségünket veszítjük el.

 

Például lényegtelennek tartjuk a helyes köszöntést, azt mondjuk ez csak formaság... Nos, én azt mondom, amilyen jól esik nekem, ha a kertjében kapirgáló szomszédnéni rámköszön, hogy "Jó napot, fiatalember!", ugyanolyan kellemes lehet az is ha "Csókolom, Ili Néni!"-t köszönök vissza! Ígyhát meg is teszem. Sőt, jó munkát kívánok neki, mert ez az egy dolog meghatározhatja az egész napját! És ez nem túlzás! ...Elvégre nézzük csak: Egyedül van. Csak a kert meg ő. A nagy csendben a kis mondat is számtalanszor visszacseng. Mire a piacra megy, hogy eladja gondosan felnevelt virágait, zöldségeit, már fülig ér a szája, és útközben mindenkire vidáman ráköszön, meg-megáll beszélgetni. Ha mindenki illedelmesen fogadja, viszonzza a köszöntést, a folyamat exponenciálisan terjed, "és a végén mindenki táncol..." - bocs! :) a családban sokan szeretik Rejtő Jenőt.

 

"Sok pici változás? ...Mihez tart vajon?"

 

Nem írok több példát, bizonyára mind rendelkezünk képzelő erővel.

De akkor képzeljük már el, hogy lehet ez jobb is! Hogy pár szóval megmenthetjük a világot! Nincs szükség hatszáz bruszviliszre! Hiszen itt a "szó" is "tett"!

 

 

A másik dolog pedig a szórakozás, ismerkedés. Van ilyen ezen a bolygón? Vagy túlzásba megy, vagy épp nincs semmi! ...Ez nagyon nem helyén való így!

 

Normális emberi kapcsolatok híjján mindenki felszínes és visszahúzódó, bár a külvilágnak sokszor mást mutatunk, így könnyedén a ló túlsó oldalán találhatjuk magunkat. (általánosságban beszélek, de nem általánosítás céljából) ...De emberek! Minden egyes én "külvilága" önálló egyének halmaza. Véleményem szerint ha nyílt vagyok, azzal másokat is ugyanerre szabadítok fel. És ez már hozzájárul az "őszinteség" általános elterjedéséhez!

 

Őszinteség, megnyilatkozás?

- Hadd meséljek róla kicsit más színben!

 

Beszélgetni szeretnék, nem csevegni! Táncolni, dúdolni és fütyörészni! Kalapot emelni a járókelőkre, és szép napot kívánni az ácsorgóknak! Borravalót adni a pincérnek, és szendvicset a hontalannak! Együttérző mosollyal bátorítani a bánkódót, bókolni minden rámvillantott mosolynak és jót kacagni a tréfás megjegyzésen, melyet felém céloztak! Sírni, ha azzal vigasztalok, és repülőt hajtogatni a pityergő kisfiúnak. ...Élni akarok, átörülni az egész napot, majd összeroskadni az ágyon és hálát adni Istenünknek!

 

Nem is kívánok egyebet, csak egy hozzám illő társat, akivel kiegészítjük egymást olyanná, hogy mindez maximálisan valóra is váljon Isten kegyelméből!

 

És ha te is hasonlókra vágysz, merj az lenni, akivé válni akarsz! Most olvastad, hogy nem vagy egyedül!

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:18 Thomasso :)

Apai szigor?

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

Ahogy felcseperedtem, egyre több emberrel (először főleg gyerekekkel) találkoztam, sok-sok nézőponttal, szemlélettel ismerkedhettem meg, de az egyik legmegdöbbentőbb mondat édesapámmal kapcsolatban hangzott el egyik általános iskolai osztálytársam szájából. Így szólt: Tomi, neked olyan szigorú apukád van!

 

...Hogy micsoda? Szigorú??

Az én Apukám (akkoriban Apucinak hívtuk) a legkedvesebb a világon. Mindent megcsinál nekünk, amit szeretnénk, sokszor elviszi az egész családot kirándulni a trabanttal, és ha nagyon szépen kérjük, még játszik is velünk "Kapitaly"-val. Persze, csak ha nem fáradt el nagyon a "dolgozóban". Meg Anya is játszik velünk, és még boltba is elmehetünk vele, csak nagyon kell fognunk a kezét!

Ilyen a mi családunk! Boldogan élünk, mert sokat énekelünk az Úrnak, és Apu mindig megáldja az ennivalót.

 

...Körülbelül így éreztem Én a dolgot.

 

A jó apai szigor ilyen. Észre sem veszi a kisember, mint ahogy mi sem láttunk benne semmi rosszat a húgommal. Megtanultuk, hogy ha toporzékolunk, vagy akaratoskoduk, "vissza beszélünk", azzal nem érünk el semmit, ...sőt, még büntetés is járhat érte, például nem legózhatunk este! Persze tudtuk, hogy mindez jogos! És azt is megtanultuk, hogy egyébként bármit kérhetünk, és ha Apuci, Anyuci tudja, megteszi/megveszi értünk/nekünk!

 

Azóta is nagyon szeretjük egymást mindnyájan, és bár nem értek egyet minden nevelési módszerrel, melyben részesültem, vagy legalábbis én magam másként szeretnék cselekedni itt-ott, tudom, hogy az én egyéniségem kiforrásához maximálisan ezekre volt szükség. Köszönöm szüleimnek a kitartást, és Istennek, hogy bölcsességgel áldotta meg őket!

 

Szeretném, ha egyszer majd én is ilyen szülő lehetnék!

 

Szólj hozzá!


2008.09.15. 03:08 Thomasso :)

Áldás vagyok!

Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

 

"Született: itt, és ekkor." - szokták mondani/írni. ...No, de várjunk csak! Valóban ennyi lenne? Így kezdődött minden?

 

Hát nem ám! Kezdjük inkább a valódi elejéről életem pillanatképeit! Mondjuk onnan, hogy mesélek a környezetről, a családról, ahova Isten illesztett ebben a csodaszép világban.

 

Volt egy fiatal házaspár. Nagyon szerették egymást, és máig is így tesznek. Istenünk örömét lelte abban, hogy együtt lássa őket tiszta, meghitt és őszinte boldogságban. Mindent megadott nekik, csak hogy így szemlélhesse gyermekeit. No, és itt jövök én a képbe. A következő ajándék Én lettem. Szóval egy áldásként küldtek, áldásnak jöttem erre a világra! És bizony megbecsült ajándék lettem, hiszen már születésem előtt szeretetben fejlődhettem.

 

Mennyivel szebb így egy élettörténet kezdete, ugye?

-

Nem hallom! ...Ugye?

..Jah, persze-persze, bocsi! :)

-

Ráadásul nem csak szép, de igaz is!

Lássuk, mi is történt azután!

 

Egy-két éves koromig nem emlékszem semmire, és bár szüleim sokmindent meséltek, ezekre egyelőre nem térnék ki. ...De vajon miért nem emlékszem? Legyen most ez a téma!

 

Elmélázom rajta. Ebben az ici-pici korban az ember nem ismeri a testét. Mert hát honnan is ismerhetné?!

- ĺgyhát jókora feladat előtt állhattunk mindnyájan.

Lehet, hogy nem így volt, de tegyük fel, hogy a gyors tanuláshoz, beilleszkedéshez túl "kevesek" vagyunk egyedül, így aztán Isten hatalmas gondoskodó szeretetével segít, tanít minket, és vigasztal minduntalan. Megmutatja, hogyan használjuk ezt a földi testet.

 

Aztán, hogy tiszta lappal indulhassunk és teljesen önálló döntéseket hozhassunk, egy éves korra lassan az egészet elfeledteti velünk, mialatt mi boldogan tapasztaljuk, hogy ha rikácsolunk egy kicsit, hirtelen ott terem két különös alak, akik izegnek-mozognak, és nagyon viccesen viselkednek időnként. De meg kell hagyni, kellemes érzés a tiszta pelus, és a teli pocak is.

 

Talán mindez pont így volt. Vagy talán még ennél is különösebb, kreatívabb terv szerint! ...Mindenesetre én ilyennek képzeltem per-pillanat. (Aztán majd odafönt el ne felejtsem megkérdezni Mennyei Apukámat!)

 

...És még nem is mondtam, mikor, vagy hol születtem!

 

Nem baj, nem is fogom! :)

"Há mos' szójj hozzá!"

 

2 komment


süti beállítások módosítása