„Egy korszak lezárult, egy új kezdődik.”
A mai napig nem voltam biztos a dolgomban… Vártam, hogy Isten biztosítson szándékáról, akár a kinevezéssel kíván megajándékozni a jövőben, akár valami mással. Tudtam, hogy aggódnom nem kell, minden az Ő irányítása alatt van, és közben intéztem a papírokat, hogy megkapjam az állást. – „Ha mégsem itt van a helyem, majd közbelép, és ad valami más utat!” – gondoltam. De nem lépett közbe, és éreztem, hogy közeleg a szerződés aláírásának időpontja, de nem akartam nélküle megtenni ezt a lépést, így aztán pár szóval jeleztem, hogy a tanácsát kérem, aztán megnéztem a mai napi igét. Íme, három különböző fordításban:
1: De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.
2: De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
3: Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik és kedvét leli a munkájában.
Mindhárom fordítást fontosnak, hitelesnek, és így együtt egésznek érzem. Szóval egy nagy sóhaj közepette megköszöntem, majd könnyű szívvel átutaztam a város másik oldalára, hogy aláírjam a kinevezést. Kedvesen fogadtak, minden rendben volt, a szerződés értelmében szept. 1-től vagyok alkalmazásban. Az érdekesség az, hogy ez egy szombat, ami azt jelenti, hogy pihenőnappal kezdek…!
Szóval hamarosan belépek a szombatba!
„ÉSMÉG”:
Miközben aláírni mentem, észrevettem, hogy a szandálom elszakadt, így hát az új pozíció örömére visszafelé beugrottam egy boltba és vettem újat... „Mostantól más cipőben járok!”
Utolsó kommentek