Kategória: "Sok pici változás mihez tart vajon?"

Egy suhanással kezdődött minden. Ebédet készítettünk Zita húgommal, és éppen kellett valami a kamrából, úgyhogy beloholtam... De egy aprócska pillanattal később kb. fejmagasságban besurrant valami a hűtő mögé. Csak egy árnyacskát láttam és tényleg csak egy parányi időre, de rögtön tudtam, hogy nem vagyok egyedül.

Ebédkészítés közben nem hiányzott az efféle társaság (máskor se nagyon), és a tényleges kilétéről még nem volt fogalmam, ezért aztán az első gondolatom az volt, hogy behívom a kamrába Olivért a macskát. Így is lett. Azonban alapesetben Olivérnek szigorúan tilos ilyen helyekre behatolnia, és okos, hihetetlenül szófogadó macska lévén nem jött be most sem, sőt, amikor húgom behozta, szegény azonnal kiutat keresett.

A drasztikus megoldás tehát nem jött be, így szelídebb módszerhez folyamodtunk. Elhatároztuk, hogy úgy fogjuk elkapni, hogy ne essen bántódása, bármi is legyen ő. Eszti húgommal építettem hát egy csapdát, ami garantáltan elfogja a pici betolakodót (kb három órát elvacakoltunk vele, ha kell az ötlet, csak szólj!). Aztán elhelyeztem a hűtő mögötti réshez fordítva.

Vártunk, és közben ment tovább az élet. Fél óra sem kellett, éppen a közelben voltunk, amikor hallottam a tervezett csattanást. Összenéztünk Esztivel, és bemerészkedtünk a kamrába. Felemeltem a dobozt (a csapdát), be volt zárulva, de semmi mocorgás. ...Megráztam... - Nah, ez már valami - dobbant meg a szívem a ficergést hallva.

Áttessékeltük egy dunctos üvegbe. Gyönyörű volt. Egy fiatal, szürke háziegér pislákolt felénk remegő tekintettel. Úgy döntöttünk megtartjuk, amíg Anyuék meg nem jönnek. Forgácsból, fadarabokból és egy kis avarból almot készítettünk neki, és gondoskodtunk némi élelemről is.

Mondanom sem kell, egészen a szívünkhöz nőtt Miki az egér, aki egyébként lány, de ez minket nem zavart. Egyfolytában figyeltük és igyekeztünk a kedvében járni, s közben sokszor maradandó mosolyt csalt az arcunkra.

Már-már a végleges megtartásán gondolkoztunk, mikor Anyu előállt azzal, hogy őszerinte Miki "terhes"!
...Nem akartunk elhinni, de amit mutatott -- (fekvő állapotban Miki hasa oldalra dudorodik, és apró pillanatokra jókora dudorok jelennek meg rajta, ami nem biztos, hogy könnyen betudható volna hányattatott sorsú piciny bélflórájának) -- szóval ez elég meggyőző érv amellett, hogy lehet, hogy le fog kölykezni.

Ez azonban már sok lenne. Szerintem csakhamar szabadon fogjuk engedni, és pöttöm sorsára hagyjuk természetes élőközegében. Isten óvja Mikit, és titokzatos pocakját! Mi pedig köszönjük az aprócska kalandot! :)