Kategória: "Az élet szép! ...Hiszen olyannak lett tervezve!"

(Szándékosan nem írok semmi konkrétumot, a részleteket az olvasó fantáziájára bízom, nem tudom miért, talán most csak úgy, viccből még a mondataim is igen egyszerűek lesznek, úgyis ritkán csinálok ilyet.)

Vártam már nagyon, de hamar túl akartam lenni rajta! Délelőtt is készültem rá, aztán bementem a 12:49-es vonattal.

Túl korán megérkeztem, volt időm sétálni, de a nagy melegben jól kiizzadtam. Aztán várakoztam, mert még nem kezdődött el. Közben a többiek is lassan megérkeztek. Jópofáskodással oldottuk a feszültséget, aztán kaptunk egy hosszú fekete bigyót, amit ránk terítettek, meg ilyen négyzetes alakú valamit a fejünkre, meg egy-egy fehér vackot a kezünkre.

Bementünk, megmondták hova üljünk. Izzadtunk, mint az állat. Közben a hozzátartozók, családok, rokonok is befutottak. Elkezdtek fényképezgetni, aztán megkezdődött az egész. Himnusz, meg ilyenek...

...Aztán mondták a magukét, nekünk meg egyetértően utánuk kellett mondani csak a mi nevünket kellett beilleszteni a mondatba, végül sorolták a neveket, és akkor sorban kimentünk. A díszes asztal mögött öten ücsörögtek, a középsőnek hatalmas csillogós valami lógott a nyakában. Az asztal tele volt kinyithatós izékkel. Amikor az én nevemet mondták, akkor én is odamentem, a csillogós alakhoz, aki aztán mosolyogva kezet fogott velem, gratulált, és nekem is adott egy olyan kinyithatós izét. Nem nagyon válogatott az asztalról, de pont olyat adott amibe az én nevem volt írva, meg persze még sokminden más szöveg is.

Aztán megint dumáltak páran, és meghallgattuk a Szózatot (meg halkan énekeltük is). Aztán a magasba hajítottuk a fejünkön lévő vackot mert már nagyon zavart mindenkit. :)

Egy tucat fényképezkedés, bohóckodás, végül mindenki haza. Ajándékokat kaptam, pedig aztán semmit nem érdemlek, mert Istennek köszönhetem, hogy idáig eljutottam.

És itt még nem ért véget a nap, mert Apuék azzal leptek meg, hogy egy étteremben vacsoráztunk, és ott ünnepeltük meg a ...mit is? :)